Érdekességek

Az elmúlt két és fél hónapban elég sok furcsaságot/érdekességet tapasztaltam, úgyhogy most következzenek ezek.

Kezdjük a legnagyobb sokkal, a franciák nem nagyon vagy elég rosszul beszélnek angolul. Így néha érdekes szituációkba csöppenek. Mikor nyáron készültem az útra, akkor reménykedtem benne, hogy majd jól megtanulok franciául, de nem így lett. Általában eszembe jutnak dolgok, például ha az étteremben/menzán rendelek, nagyjából tudom, hogy mi van a kajában, de nem tudok egy egész mondatot összeállítani, mert nem tudok rendesen ragozni, nem tudom a főnevek nemét, ezért a névelőjüket sem és a szókincsem is kicsi. De alapvetően nincs ezzel gond, mert ha valami nem megy, akkor activity style-ban toljuk tovább. A koliban sem nagyon beszélnek angolul, múltkor is angol kérdésre francia választ kaptam, amiből két szót sikerült elcsípnem, úgyhogy nagyjából megértettem az üzenetet, de azért vicces ez a helyzet.

Az amerikai kedves rokonok jóvoltából hozzájutottam egy kis dollárhoz, amit Franciaországban akartam átváltani, hogy ne kelljen kétszer megfizetnem az átváltási költségeket. Ezért az egyik feladatom az első héten a dollár euróra váltása volt. Gondoltam majd keresek egy pénzváltót, amiből otthon minden városban van legalább 4, de itt Reims-ben nincs. Két módon lehet pénzt váltani: bankban, de csak akkor, ha ügyfél vagy; vagy a postán, ahol „mindössze” 3 HÉT alatt váltják át a dollárt, gondolom visszaküldik Amcsiba, vagy nem tudom mit kotlanak rajta 3 hétig. Úgyhogy végül a francia bankszámlám megnyitása után sikerült átváltanom a dollárt.

Itt Reimsben minden közlekedés lámpa alatt van egy ugyanolyan kicsi lámpa, ami nem tudom minek, lehet, hogy a motorosoknak vagy a bicikliseknek szól, mindenesetre elég viccesen néz ki ez az ovis lámpa.

A város egyik legidegesítőbb dolga a tömegközlekedés. Mivel elég messze lakunk a sulitól, ezért függünk a tömegközlekedéstől. Egyrészt a buszok elég ritkán járnak, kb. negyedóránként, így kb. 45 perccel órakezdés előtt el kell indulnunk otthonról, nem úgy mint a Páva utcából, 20 perc alatt simán beértem. A másik, amiért nem szeretem az itteni „BKV-t”, mert elég gyakoriak a sztrájkok. Minden hónapban legalább egyszer. Most decemberben egymás után két nap is volt sztrájk, bár szerencsére egyik nap csak részleges, úgyhogy be tudtunk jutni a városba. Érdekesség még, hogy a busz csak akkor áll meg, ha intünk neki, hiába látja a sofőr, hogy ott állunk a megállóban.

Az eszpresszót a franciák expresso-nak, ami elég sok mosolygós percet okozott nekünk, Outi például ki volt rajta akadva, hogy miért így mondják, mert hogy Finnországban azt kiröhögik, aki x-szel kéri az eszpresszót. Engem azért nem viselt meg ennyire, hogy így hívják.

Jobban kiakadtam azon, hogy rozskenyeret nem lehet kapni. Mikor elindultam nyáron, akkor nyilván úgy gondoltam, hogy hmm…nyami… 3 hónapig baguette-t ehetek. De az első pár hét után már hiányzott a jól megszokott Mester utcai bajor rozskenyér. Mivel rozskenyeret nem találtam, ezért magos kenyeret szoktam venni, mert az egy kicsit egészségesebb, mint a sima fehér.

Kata javaslatára be kell szúrnom még egy érdekességet, a mankósokat. Reimsben nem tudom mi lehet, balszerencse, rossz rezgés vagy szimplán csak bénák az emberek, de hihetetlen sok mankóst láttunk, az egyik Erasmusos csopitársunk is elesett és megsérült a térde, úgyhogy két hónapig mankózott.

Ami nagyon szimpatikus, az a francia életfelfogás: „take it easy”. Mindenki nyugodt, lassan sétálgatnak az utcán, nincsenek kiakadva, ha dugó van, vagy ha sorban kell állni. A franciák mosolyognak, nem idegeskednek és általában kedvesek is. Szóval nem igaz rájuk a sztereotípia, hogy fennhordják az orrukat, vagy nagyon nacionalisták.

Eszem-iszom

Ha valaki eddig aggódott, hogy mit eszem ebben a "távoli" országban, akkor azt hiszem, most minden kétséget eloszlatok. Figyelem, csak teli hassal ajánlom a post elolvasását!!!

Már régóta gyűjtögetem a fotókat, hogy meg tudjam mutatni a francia különlegességeket.

croque monsieur

Tartalette aux fraises

Elsőként kezdjük a kedvencemmel, az "epres tortácskával", tartalette aux fraises-zel. Ez tulajdonképpen egy gyümölcskosár, vajas keményebb tészta, könnyű vaníliás krém és rajta friss eper. Mennyei...

A második francia dolog a croque monsieur, ami egy melegszendvics, csak a franciák adtak neki egy mókás nevet. Annyiban különbözik a sima melegszendvicstől, hogy besamel mártás is van benne, így kicsit krémesebb, olyan mintha krémsajt is lenne benne. Majd otthon kipróbálom, hogy tudok-e ilyet csinálni. Itt sajnos nem tudok, mert se kenyérpirítóm, se sütőm nincs, mikróban meg szerintem nem lenne olyan fincsi.

krumplis pizza

sali krumplival

A francia konyha egyik furcsasága, hogy nagyon sok ételbe tesznek krumplit, és a legtöbb kaja mellé is adnak sült krumplit. Nem véletlenül hívják az amcsik "french fries"-nak a sült krumplit. A képen lévő saliban is volt krumpli, ami szerintem elég fura, nekem nem is ízlett annyira. Nemcsak a saliba, de a pizzákra is tesznek krumplit. Van Reims-ben egy pizzéria, ahol már többször vacsiztunk, ott is az étlapon lévő pizzák kb. 70%-án van krumpli. A pizzán jobban ízlik a krumpli, de azt hiszem nem fogom forszírozni otthon a krumplis pizza bevezetését.

macaron

Gondolom már sokan hallottak a macaronról, ami egy kis süti, a tésztája  kicsit ragadós és gondolom sok benne a tojásfehérje, úgyhogy van egy kis habcsók beütése is, krémmel van töltve. Nagyon sokféle ízben lehet kapni, és a különböző ízek különböző színekkel párosulnak. A pisztáciás például zöld, az epres pirosas, a csokis barna. Annyira nem szerelmesedtem bele, de azért néha megkívánom, meg az ára is azért visszatart attól, hogy mindennap macaront egyek. Lyonban ettünk bazsalikomos-epreset, az például nagyon ízlett.

Éclair au chocholat

Ha már az édességekről van szó, van még egy süti, amit eléggé szeretek, ez az éclair. Általában csokis és kávés ízben lehet kapni, és olyan íze van, mint a képviselő fánknak, belül krémmel van töltve. Ezt a képet a suliban csináltam, egyik nap ilyet is lehetett választani desszertként. De amit a pékségben vettem, az fincsibb volt, mint a sulis, mert abban igazi csokis krém volt, nem puding, mint a menzásban.

Szintén menzás fotó: rántott hal,
ratatouille-jal és kuszkusszal

Nem tudom hányan látták közületek a L'ecsó című animációs filmet. Ennek a mesének az eredeti címe Ratatouille, de a magyar fordítás sem áll messze az eredetitől. (Amúgy Remy el is készíti ezt az ételt a mesében:).) A ratatouille egy lecsószerű étel, amit a franciák magában és köretként is esznek. Annyi a különbség, hogy cukkinit is tesznek bele. Finom, majd szerzek egy receptet, hogy kipróbáljam én is.

egy párizsi sajtbolt kirakata

Első reggelim, kétféle sajt, baguette
és paradicsom + a párizsos bögrém :)

Zárásképp pedig következzenek a sajtok, amik itt külön fogásként szerepelnek az étlapon. A menzán is lehet mindig legalább kétféle sajtból választani, mi általában előételként esszük, de a franciák akár zárásként/"desszertként" is fogyasztják. Az első egyedül töltött reggelin én is sajtot ettem, hogy megadjam a módját. Bár a franciák nem nagyon esznek ilyesmit reggelire. Legtöbbször édeset esznek, ha jól tudom. A hotelekben is édeset adnak reggelire: croissant-t, pain au chocolat-t (csokival töltött péksütit), lekvárt és baguette-et. Ja és ha esetleg van is valami sós, mondjuk sajt, akkor sincs hozzá zöldség. Lyonban például a díszítésnek szánt paradicsomot loptam el, hogy legyen valami zöldség a szenyómhoz.
Még van jó pár kép a tarsolyomban, úgyhogy ha lesz időm, akkor írok még a kajákról.

Brüsszel

Brüsszelbe is vonattal mentünk tovább, és teljesen meg voltunk lepődve, hogy több mint egy óra késéssel indultunk Luxembourgból. Ebben a "nyugati világban" még nem tapasztaltunk ilyet, hogy valami nem flottul ment volna (leszámítva a reimsi buszsztrájkokat). A késés miatt később értünk a hotelbe is, de szerencsére nem volt belőle gond. 

Másnap reggel megpróbáltunk korán kelni, de azt hiszem 10 előtt nem sikerült felkelni, de legalább kipihentünk magunkat. A belváros elég közel volt a szállásunkhoz, ezért általában sétáltunk. Először a Főtérre (Grande-Place/Grote Markt) indultunk, és meglepetten tapasztaltuk, hogy minden utcanév mindkét hivatalos nyelven, hollandul és franciául is, ki van írva. 

Városháza

Készítettem egy videót a tér közepéről, amin látszik, a Városháza, és az azt körülvevő céhek épületei. A sörfőzők céhének épületében voltunk is, ma már Sörmúzeumként működik. A tér elég szép, de azért nem tetszett annyira, mert minden épület barna, és azt hiszem egy kis renoválás után szebbek lennének. Azt vártam, hogyha egy tér az UNESCO világörökségének része, akkor majd lélegzetelállító látványban lesz részem, de nem így lett.

Brüsszelben amúgy csalódtam, de lehet hogy csak azért, mert nagyon sokat vártam tőle, szép-szép, de nem tervezem, hogy odaköltözöm.

Ezután átsétáltunk Brüsszel egyik jelképéhez, a Manneken Pis-hez, ami egy pisilő fiúcskát ábrázoló 60 cm-es szobor. Vicces volt, ahogy a sok ázsiai turista ott tolongott a szobor körül, mindenki akart egy képet csinálni. Ezt sem annyira értettem, hogy miért egy pisilő fiú Brüsszel jelképe, de hát ez van. Azért én is csináltam egy képet. 

Vanessa barátnőjétől kaptuk az infót, hogy nagyon fincsi a waffel ezen a környéken, úgyhogy nem hagyhattuk ki az alkalmat. A waffel szintén híres belga finomság, én epres-nutellásat kértem, és tényleg fincsi volt. Legközelebb csak eperrel kérem majd, ha arra járok, de magában is finom, ha valaki nem akar túl édeset enni.

Ezek után kicsit sétáltunk még a környéken, megnéztük a szuvenírboltok kínálatát, ahol természetesen mindent lehet kapni. Volt Manneken Pis-es bornyitó, hűtőmágnesek tömkelege (nekem is sikerült találnom egy I Y Belgian Chocolate-eset), sörök, képeslapok, táskák és még esernyők is.

Délután visszamentünk a Sörmúzeumba, ahol egy videót vetítettek a sörkészítésről, fogyasztási szokásokról és volt benne pár sörreklám és Brüsszel promó is. A film után meg lehetett nézni néhány eszközt, amit a sörgyártáshoz használnak és egy pohár sört is kaptunk. Kétféle közül lehetett választani: barna és piros sör. A pirosat már ismertem, úgyhogy olyat kértem, cseresznyés ízesítésű, azért szoktam ilyet kérni, ha sörözünk, mert olyasmi íze van, mint a cseresznyés gyerekpezsgőnek, az meg ugye fincsi, nem olyan keserű, mint egy rendes sör.

Hazafelé útba ejtettünk egy parkot, és az Igazságügyi Palotát (Palais de Justice) is, de a palotát éppen felújítják, úgyhogy nem tudtam róla szép képeket csinálni.

Másnap metrójegyet váltottunk, és elindultunk az Atomiumhoz, ami a Heysel parkban található és az 1958 világkiállításra készült. Ahogy a neve is mutatja, egy atom felnagyított mása, 9 gömbből áll és nekem nagyon tetszett. Így ha valaki megkérdezi, hogy tetszett Brüsszel, válaszom: annyira nem, de az Atomium nagyon bejött. Szépen sütött a nap, úgyhogy mindenféle beállításban csináltam képeket.

Ezután következett egy furi templom. A neten kinéztem pár templomot, amit érdemes lesz majd megnézni, többek között a Szent Szív Nemzeti Székesegyházat vagy másik nevén Koekelberg bazilikát is, ami a világ 5. legnagyobb temploma. (A facebook-on sikeresnek ítélt képet amúgy a bazilika előtti parkban csináltam, de azért ide is felrakom, ha valaki lemaradt volna róla.) Visszatérve a bazilikához, azért volt furcsa, mert kívülről még nem is volt vele bajom, de belül úgy nézett ki, mint egy múzeum, vagy egy könyvtár, nem voltak freskók a falon, nem voltak nagyon szobrok sem, vagy aranyozott oltár, szóval semmi olyasmi, mint amit az ember egy templomban látni szokott. Úgyhogy tanulság, nem a méret a lényeg! 

Az EU-s negyedben is jártunk, voltunk például az Európai Bizottság épületénél is és elsétáltunk valamilyen jogi és mezőgazdasági EU-s intézmény előtt is. Ez a negyed azért tetszett, mert modern, szép, magas, sok üvegfelülettel rendelkező épületek sorakoznak egymás mellett. 

Este pedig moziba mentünk, Taylor Lautner új filmjét, az Abduction-t néztük meg. Bevallom őszintén, azért szavaztam erre a filmre, mikor kiválasztottuk a filmet, mert bár nem sokat vártam tőle, de gondoltam, hogy cuki fiú, kis akció, kis romantika, jól fog esni az egész napos városnézés után. De kellemesen csalódtam, nagyon tetszett, helyenként annyira izgalmas volt, hogy még a nachos ropogtatásról is megfeledkeztem és szurkoltam a főhősöknek. Régen láttam ilyen jó filmet; meg moziban is utoljára nyáron voltunk, úgyhogy jól esett már egy kis mozizás, még úgy is, hogy aranyáron mérték a jegyeket és a nasikat is.

Utolsó napra maradt még a Királyi Palota és a vele szemben található park (Park de Bruxelles). A palota szép, bár a királyi család már nem itt él, de azért látszik, hogy mégis egy királyi családnak készült az épület. A parkban is jól elvoltunk, ücsörögtünk, beszélgettünk, csodáltuk a sárguló faleveleket.

A brüsszeli kirándulást egy ebéddel zártuk, ráadásul nem is akármilyen ebéddel, Kata szülinapját ünnepeltük. Találtunk egy kellemes kis éttermet, és nagyon finomat ettünk. Én hallevest, fél steaket és fél adag kagylót (Korival feleztünk, hogy mindent megkóstolhassunk), és csokihabot ettem. A kagyló belga specialitás és isteni volt.

Visszaolvasva a postot, kicsit keserédesre sikerült, azért nem volt olyan rossz, nem akarom senki kedvét elvenni Brüsszeltől. Jól éreztem magam, de főleg a társaság miatt. De azért hálás vagyok, hogy eljuthattam Brüsszelbe, legalább egyszer látni kell. 

Luxembourg

Nemrég ismét bepakoltuk a gurulós börcsiket, most Luxembourgba és Brüsszelbe mentünk. November 1-én indultunk Luxembourgba, ahol másfél napot töltöttünk. A város nagyon szép, azért is tetszett annyira, mert most ősz van, és a fák csodaszép színekben pompáznak. Luxembourg nem olyan nagy és nyüzsi, mint a legtöbb főváros, inkább egy osztrák kisvárosra emlékeztetett. Nagyon tiszta és zöld, és a városlakók anyagi jóléte is látszik a házakon és az autókon is. Kis csapatunk megállapítása: Luxembourg a dombok, völgyek, parkok, hidak és lépcsők városa. Itt vannak a képek, hogy ti is láthassátok, amit mi. Útitársaim: Kori, Kata, Vanessa (német, de kevésbé német gondolkodású - thank God! :) - pajtásunk) és Diana, aki portugál és csak véletlenül csatlakozott hozzánk másfél napra, mert ugyanazzal a vonattal jött, mint mi és ő is RMS-es).

Híd no.1

Híd no. 2

Híd no. 3

Híd no. ...100

Ugye mondtam, hogy sok híd van. :)
Voltunk a Casemates du Bock-ban, ami a különböző szótáraim szerint bástyaüreget, erődboltot, bombabiztos óvóhelyet, illetve kazamatát jelent. Ez egy barlang és bástya egyben, vannak részei, amik a föld alatt vannak, és vannak olyan részei, ahol lőréseken lehet kikukucskálni, és természetesen háborúban használták, ha jól emlékszem 1000 katonának nyújtott búvóhelyet. Voltak jó részei, ahonnan szép volt a kilátás, de inkább csak lépcsőket másztunk és nem voltunk annyira elájulva a helytől.
Ezután az Európai Uniós városrészbe mentünk, ami azért tetszett, mert a Kirschberg nevű dombon helyezkedik el, és így a domborzati különbség miatt szétválik a történelmi városrésztől, így a régi és új épületek nem egymás mellett vannak, jól megtervezett és átgondolt városfelépítés.

Majd a nagy séta után visszatértünk a hostelbe (City Hostel Luxembourg), ami egy nagyon korrekt kis szállás volt, és még finom levest is főztek, ami amúgy állandóan hiányzik a suliban a menzán, ezért minden hétvégén főzök valamilyen levest.
Másnap megnéztük a kívülről a Nagyherceg palotáját, ami előtt ugyanolyan mosolytalan/nem fényképezhető őr állt, mint amilyenek Londonban is vannak. Sétálgattunk, fényképeztünk élveztük a szép napsütéses időt, íme néhány fotó.

Cathédral Notre-Dame

Place de Metz (ez elvileg egy bank)

Disneyland

Lyonból szombat este későn értünk haza, de még korábban jelentkeztünk másnapra a Disneyland-es kirándulásra, amit másnap reggel azt hiszem meg is bántam. Reggel 8-kor találkoztunk a katedrálisnál, és tudni kell Reims-ről, hogy a tömegközlekedés mindig okoz némi bosszúságot (majd lesz még erről szó egy kövi post-ban). Vasárnap reggel ugyanis az első busz, amivel be tudunk menni a városba 8:45-kor van, tehát a találkozóra gyalog kellett mennünk, ami kialvatlanul, hidegben és esőben annyira nem tetszett az alapból déli kelésre beállított szervezetemnek. De mindegy, azért mindenképpen szerettem volna elmenni a párizsi Disneylandbe, úgyhogy túléltem a korai kelést és az egyéb viszontagságokat. A kirándulást egy BDI nevű egyetemi egyesület szervezte, náluk kellett megvenni még pár héttel korábban a jegyet.

Busszal mentünk Marne-la-Valée nevű településre, mert ugye a Disneyland Paris nem Párizsban, hanem Párizs mellett található. Egész úton esett az eső, úgyhogy eléggé meg voltunk ijedve, hogy milyen lesz ez a kis kirándulás, ha végig esni fog az eső, de sajnos egy ilyen napot fogtunk ki.

A nehezen megszerzett belépőjegyek

10 óra körül érkeztünk meg Disneylandbe, ahogy kiléptünk a parkolóból máris egy mozgójárdához vezetett az utunk és itt már szóltak a jól ismert Disney slágerek, úgyhogy megjött a kedvünk a "játszáshoz", mindenkiből kezdett előbújni az óvodás. Sajnos a kezdeti örömök után várnunk kellett legalább egy órát, mire jegyhez jutottunk, amit a BDI szervezőcsapata azzal magyarázott, hogy messze volt a jegyárusító kassza attól a bejárattól, ahol mi bementünk, ami azért volt fura, mert szerintem ahol mi álltunk ott is volt jegy. Szóval enyhén szólva idegesek lettünk, hogy várni kell a hidegben, szerencsére fedett helyen voltunk, úgyhogy legalább nem áztunk. Azért is furcsálltam, mert úgy tudom, hogy online is lehet jegyet venni és foglalni, szóval ők is megtehették volna ezt még a kirándulás előtt.
A sok kis bosszúság után azért végül sikerült bejutnunk a parkba. Íme egy videó, amit Koritól loptam, a bejutás után boldog és kevésbé boldog pillanatokat láthatjátok, illetve Csipkerózsika kastélyát.

Eleinte azt gondoltam, hogy az este 7 órás találkozóig rengeteg időnk van és majd még unatkozni is fogunk, de nem így lett. Igazi "gyerekek" voltunk, mindenre felültünk, vettünk szuvenírt a "bazárokban" és jól éreztünk magunkat. Én kicsit morci voltam az eső miatt az elején, a floridai látogatásomkor verőfényes napsütés volt DisneyWorld-ben, meg hát az nagyobb is, de azért én is belejöttem a Disney feelingbe.

10 éve Disneyworldben Minie-vel, és most Disneylandben
a Kastéllyal

A park több részből áll, mindegyik rész külön témát foglal magába, és külön fantázianevet visel. Első állomásunk Fantasyland volt, ahol Csipkerózsika, Hófehérke, Pinnocchio, Pán Péter, Dumbo és Alice is "laknak". Először a Hófehérkés kisvasútra ültünk fel, pont jó kezdés volt szerintem, különben is szeretem Hófehérkét. Ezután jött a Pan Peter's Flight, ahol tényleg repültünk, vagyis úgy volt megcsinálva a kis jármű, hogy úgy érezd, hogy repülsz, még szél és turbulencia is volt. Ez már kicsit fantáziadúsabb volt, mint a Hófehérkés, ezért várni is kellett rá, de nagyon ügyesek voltunk, mert megtaláltuk a FastPass elnevezésű kártyát, amivel el lehetett kerülni a sorbanállást és ha a megadott időpontra visszamentünk, akkor max. 5 percet kellett várnunk, hogy bejussunk. Ezért Pán Péter előtt még bedobtunk egy paninit. :)
Ezután következett az "It's a small world", ahol sok nemzet életének egy kis részét, vagy egy táncot, vagy  akár egy nevezetességet ismerhettük meg. Szép, színes kicsi bábuk és cuki épületek voltak; igényesen meg volt csinálva.

Fantasyland után következett Adventureland. Itt már tényleg kicsit kalandosabb dolgok voltak. Meglátogattuk a Karib-tenger kalózait, bár Jack Sparrow sajna nem volt otthon. :( A kalózok nem ejtettek fogságba minket, úgyhogy átcammogtunk Indiana Jones hullámvasútjára, itt már sikítoztunk is, bár azért jött ezután még durvább hullámvasút is...

Fortierlandben is jártunk, de itt az eső miatt elég sok minden zárva volt. Ez az rész a Vadnyugatot próbálja bemutatni. Itt hajókáztunk egy igazi nagy hajón egy "sziget" körül, közben pedig kevésbé vicces texasi akcentusú néni és francia bácsi beszélgettek egy magnófelvételen. Felültünk a Big Thunder Mountain hullámvasútra, ez azért tetszett, mert magasra ment és jól ráláttunk az egész parkra. Végül pedig a hallott menyasszony házába mentünk, ami ijesztőnek indult, mert betereltek minket egy kör alakú szobába, ahol azt hittem, hogy majd legalább lejön a plafon, vagy megforgatnak minket, de csak sötét volt és beszéltek, de nem ijedtem meg.:) Utána meg ismét kisvasútban végigvezettek minket a hallott menyasszony sztoriján, de nem volt olyan izgi.

Big Thunder Mountain

A halott menyasszony háza

A négyzet alakú világító célpontokra kellett célozni.

Végül pedig Discoverylandban zártuk a napot, ahol sikerült életem egyik legdurvább hullámvasútjára is felülnöm. Mivel a durva hullámvasútra sokat kell várni, és a Fast Pass-ünk egy órával későbbre szólt, ezért beneveztünk egy lézeres játékra, egy kis kocsiban ültünk, ami dodzsemszerű volt, és tudtuk irányítani, hogy milyen irányba álljon a kocsi, és földönkívülieket kellett lézerpisztollyal lőni, a kocsi pedig számolta, hogy hány pontod van, vagyis hány űrlényt lőttél le. Nagyon mókás volt, tisztára átszellemültem, és igyekeztem kinyírni minél több alient, hogy megmentsem a világot. :) A hullámvasút pedig nem más, mint egy űrhajós kilövés szimuláció volt, Space Mountain: Mission 2. Erre már magas vérnyomásúak nem is ülhettek fel. És szerencsére előre elolvastam, hogy mire számíthatok, mert annyira nem csípem a 360°-os forgásokat, de itt az is volt, nem is egy, de tudtam előre, úgyhogy készítettem magam előre. Indulás után nem sokkal megálltunk, ekkor mindenki nevetett, hogy meg is állunk közben, milyen hullámvasút ez, aztán pedig visszaszámoltak és kilőttek minket az "űrbe", "kellemes" volt, egy hang sem jött ki a torkomon, de nagyon élveztem. Még mindig részletesen emlékszem rá, úgyhogy aki nem fél, az mindenképpen üljön fel, ha van egy kis bátorsága és szereti érezni az adrenalint az ereiben! :)

Az izgalmak után pedig egy órát szántunk shoppingolásra és evésre, hát sajna az evés elmaradt, de legalább vettem szép ajikat, és megjutalmaztam magam egy esernyővel, mert túléltem az esős napot, bár délutánra már elállt.

Disneyland kicsit csalódás volt nekem, főleg az idő miatt, de már kezd elmúlni ez az érzés, és inkább csak a pozitívumok maradnak meg, szóval azért nem bántam meg, hogy mentem. :)

Lyon 2

Október 6-ra az időjósok lehűlést és esőt ígértek, így számítottunk rá, hogy pénteken nem lesz olyan szép idő, mint kirándulásunk első két napján. Sajnos bejött az előrejelzés, mert péntek reggelre valóban lehűlt a levegő és csúnya esőfelhők is gyülekeztek a fejünk felett.

Mivel nem akartunk megázni, ezért úgy döntöttünk, hogy múzeumos napot tartunk. Lyonban is, ahogy sok más nagyvárosban is (pl. Róma, Amszterdam, Párizs), lehet kapni egy olyan kártyát, aminek megvásárlásával egész nap lehet használni a helyi tömegközlekedés, illetve a legtöbb múzeumba is be lehet menni jegy nélkül. Három múzeumot találtunk szimpinek elsőre a prospektusból, ezért úgy döntöttünk, hogy megéri megvenni a Lyon City Card-ot.

Első állomásunk a Musée Miniature et Cinéma volt (http://www.mimlyon.com/site.html), ahol egyrészt híres filmek és sorozatok díszleteit, illetve miniatűröket mutattak be a látogatóknak. Nagyon  tetszett ez a múzeum, főleg a filmes/sorozatos része, igazi sorozat- és mozifüggőknek való hely, amilyen én is vagyok. :)

A Parfüm eredeti díszletei és néhány kedvenc
(Szörnyecskék, Stuart Little és NCIS :))) )

A kiállítás egyik részén a Parfüm: Egy gyilkos története c. film eredeti díszletei voltak láthatóak, ami elég hátborzongató volt, de azért tetszett. A film zenéje szólt, ami ugye már alapból elég ijesztő, meg persze a film díszletei miatt is kicsit félelmetes volt.

A következő termekben találtam még pár szívemnek kedves miniatűrt/figurát/díszletet. Ahogy a képen is láthatjátok volt egy szörnyecske (http://www.port.hu/szornyecskek_gremlins/pls/fi/films.film_page?i_film_id=14101 - a film linkje, ha valaki nem emlékezne rá:)), amit nagyon szerettem kiskoromban (most láttam a port-on, hogy amerikai horror...), még plüss szörnyecském is volt/van. Volt Stuart Little kisegér, Schwarzenegger terminátor maszk, csúnya hullák mindenféle horrorfilmből, és pár sorozat kellék is. A montázsban láthatjátok a büszke fotóm egy NCIS-es jelvény mellett, ami nem másé, mint a főszereplőé, Leroy Jethro Gibbs-é. 

A miniatűr részlegen is voltak ötletes dolgok, például miniatűr cipők, berendezett szoba mini kandallóval és karácsonyfával, piac, luxus cikkek mini Louis Vuitton bőrönddel. 

Cipők, táskák, mini-kaják (kínai dobozok, pizza, gyümölcsök), kisegerek háza
Jason Bourne (Matt Damon) pisztolya

A múzeum után elindultunk Lyon egyik híres kerületébe, a Croix-Rousse negyedbe, ahol régen a selyem- és szövetkészítő munkások éltek, de még ma is számos selyemműhely található, amelyek ma már inkább turista látványosságnak számítanak, mint igazi műhelyeknek. Először egy kisebb műhelybe érkeztünk, ahol egy rövid filmmel kezdtünk, ami a tulajdonosokról és nehéz életükről szólt. Ebből kiderült, hogy a selyemmunkások elég nyomorúságos körülmények között éltek, kihasználták őket a megbízóik, az állam és a szállítók is. Általában a műhelyben éltek, ami általában 70-80 m2-es volt, ennek a területnek nagy részét szövőgépek foglalták el, valamint volt egy kis konyha és általában egy galériás szoba, ahol az egész család aludt. A család leggyakrabban négytagú volt, mert ügyeltek a szülők, hogy ne szülessen sok gyerekük, egyrészt mert nem tudták volna eltartani a őket, másrészt nem is fértek volna el a "lakás"-ban. A műhelyben mindennap reggel 7-től este 7-ig dolgozott a család, és a család összes tagja részt vett a munkában, a gyerekek könnyebb munkákat végeztek (pl. fonalat cseréltek a gépben), az anya szőtt és egyéb házimunkákat végzett, az apa pedig beállította és karbantartotta a gépeket (ez komoly fizikai munkát igényelt). A film után pedig az idegenvezető lány megmutatta nekünk, hogy miként is működik a gép, bár ez a gép már villannyal működött, de azért az hallottuk, hogy mekkora zajt csap és elég lassan készült el a paszomány is (asszem így hívják, ez egy díszcsík, amit például a katonák vagy pilóták egyenruhájára tesznek). 

Kód - azok a papírok felül, ebből olvassa
le a gép a mintát

Paszomány - ez készül a géppel

Így sző a gép, a fonal/cérna be van fűzbe egy kis "hajó"-ba,
ami jobbra-balra csúszkál, és közben felül olvassa a mintát
a papírról. 

A gép

Ebben a műhelyben megkérdezte tőlünk az idegenvezető, hogy szeretnénk-e egy hosszabb bemutatót is látni, mert akkor 3€-ért elmehetünk a kollégájához, aki kicsit részletesebben beszél a dolgokról. Mivel mindhárman nagyon érdekesnek találtuk ezt a műhelyet is, ezért szívesen mentünk a következőbe, ami már nem volt meghirdetve a nagyközönség előtt, nem volt benne a Lyon City Card-ban sem.

Egy kisebb eléggé eldugott műhelybe vezetett a térkép, amit a lánytól kaptunk, hogy megtaláljuk a "selyemműhely túra" második állomását. (A Rue Godart és a Rue Louis Thévenet sarkán van, ha valaki esetleg arra jár, nagyon jó kis hely.) Ide szerencsére már nem jöttek velünk a francia nénik, akikkel az előző helyen együtt voltunk, így nem franciául, angol kinyomtatott tájékoztatóval kellett végighallgatnunk az előadást, hanem angolul mondott el nekünk mindent töviről-hegyire az igen kedves, jókedvű és szimpi lány, aki a műhelyben várt minket. Innen megtudtunk mindent, hogy kié volt a műhely, hogyan éltek a munkások és még azt is megengedte, hogy felmenjünk abba a szobába, ahol a család lakott régen.

Konyha

Az idegenvezető lány
és a szövőgép

Kata és Kori a selyemmunkás
család konyhájában

Szoba a galérián
(régen több ágy volt benne,
hiszen négyen aludtak itt)

Szövőszék felülről

Ezután a műhely után mentünk a La Maison des Canuts (Selyemmunkások háza) nevű múzeumba, ahol tulajdonképpen csak annyi újdonságot láttunk, hogy itt már mintát is szőttek a szövetbe, ezt megnéztük, de nagyon nem tetszett a hely, mert be volt csődítve 20-25 turista egy kisebb terembe és itt is franciául beszélt az idegenvezető, mi pedig, ha tudtuk, akkor követhettük az angol nyelvű papíron, hogy miről beszél, de ez nyilván nem annyira lehetséges, ha valaki nem tud franciául. Úgyhogy megnéztük hogyan készül a minta és nem is vártuk meg a bemutató végét, hanem indultunk tovább a következő helyre.

Az mondjuk nem derült ki számomra, hogy miért selyemmunkásoknak és selyemműhelynek hívják őket, mert konkrétan selyemkészítést nem láttunk, csak a shop-ban lehetett selyemből készült dolgokat venni.

Elmentünk még a Lumiere Múzeumba, ami a Lumiere testvérek villája volt, mindenféle mozival kapcsolatos tárgyak, mozigépek, fényképek voltak elhelyezve a termekben, belenézhettünk néhány némafilmbe is. Nem tudom, hogy a fáradtság miatt, vagy a téma miatt, de annyira nem hagyott mély nyomokat bennem ez a hely. 

A Lumiere után pedig még elmetróztunk a lyoni stadionhoz. Tudtuk, hogy nem tudunk bemenni, mert nem volt meccs, de azért reménykedtünk, hogy majd jó magyar módra kidumáljuk, vagyis bedumáljuk magunkat. De sajnos nem jött be, egy lélek sem volt a környéken, szóval néhány oroszlános fotó után visszaindultunk a hotelbe.

A nap megkoronázása pedig a vacsi volt, találtunk egy fantörpikus éttermet (Chez M'man), nagyon fincsit ettünk. Annyira megtetszett a hely, hogy másnap is ott ebédeltünk.

Kata, Christine és én, a frissen beújított ruhámban
(jobbról-balra)

Szombaton csak este indultunk vissza Reims-be, úgyhogy még sétálgattunk, fotóztunk és megkóstoltunk a bazsalikomos-epres macaron-t is, ami egy lyoni specialitás, furán hangzik, de finom volt, passzolt a két íz egymáshoz.

Aki nem hiszi, hogy Lyon gyönyörű, járjon utána!

Hamarosan jelentkezem a Disneyland-es bejegyzéssel. :)

Lyon 1

Az első szünetünkben mindenképpen el szerettünk volna utazni valahova, mert Reims egy kicsit túl csendes, mondjuk Bp-hez képest. Először Cannes, Nizza és Monaco felé akartunk venni az irány, de a vonatjegyek árától kicsit megijedtünk, ezért úgy döntöttünk, hogy máshova megyünk. Reims nagyon jó elhelyezkedésű, ha az ember közel akar lenni Párizshoz, de az összes többi nagyváros vagy szebb hely messze van. Végül Lyonra esett a választásunk (megjegyzem: SZERENCSÉRE). Négy napot töltöttünk Lyonban, okt. 5-8-ig.

Szerdán reggel korán indultunk Champagne-Ardenne-ből, ami Reims-tő 8 km-re van, de szerencsére van olyan villamos, aminek ott van a végállomása. TGV-vel mentünk, mert így gyorsan elértük úticélunkat. A TGV a francia nagysebességű vasút (150-300 km/h-val száguld), persze a gyorsaságnak megkérik az árát, ezért vettünk egy speciális "kártyát", amivel 20-60% kedvezményt kapunk a vonatjegyek árából.

Csináltam egy videót a vonaton, integetnek rajta az útitársaim is (Kata, Christine, Korinna; Outi csak egy későbbi vonattal jött utánunk), de csak később tűnt fel, hogy nincs hang, de azért talán látszik, hogy milyen gyorsan mennek a fák.

Lyonba délután érkeztünk, gyorsan elfoglaltuk a szállásunkat és már indultunk is a városnéző túrára. Lyon gyönyörű és elég nagy a nyüzsi, úgyhogy egyből "beleszerettem". A várost két folyó összefolyásánál található, a Rhône és a Saône folyó egy "szigetet" ölel körbe, itt található Lyon óvárosa. Első nap a szigeten sétálgattunk, nem volt még konkrét tervünk, hogy pontosan mit és mikor akarunk megnézni. 

Rhône folyó

Másnap már térképpel felszerelkezve vágtunk neki az útnak, szerencsére első két nap nagyon szép napsütéses idő volt, tökéletesen alkalmas a nevezetességek felkeresésére/sétálásra/fényképezésre. Úgyhogy sorra vettük a látnivalókat: Place Bellecour, St.-Jean Katedrális, Théâtre Gallo-Romains, Notre-Dame de Fourvière, Place des Terreaux, Parc de la Tête d'Or.

A Place Bellacour közepén XIV. Lajos hatalmas lovasszobra áll. A kép az utolsó nap készült, amikor valamilyen rendezvény volt a téren, ezért vannak sárkányok és lufik az égen.

Aztán következett a St-Jean Katedrális. Nagyon tetszett a rózsaablaka és belülről is szép volt, épp most újították fel, nem látszik rajta, hogy vannak majdnem ezer éves elemei is.

A katedrális után elkezdtük megmászni a Fourviere dombot, aminek tetején áll Lyon No.1 látnivalója (szerintem legalábbis). De előtte megnéztük a  Théatre Gallo-Romains, egy római kori színház maradványait. Csináltam egy videót erről is, így talán jobban látszik, hogy milyen jó állapotban van és milyen hatalmas. A videó végén látszik egy kis zöld terület, a színházzal szemben egy park található. Szép hely, érdemes megnézni. 

Még bárányfelhők is voltak az égen, hogy szebb
legyen a kép :) 

A galloromán romok után végre eljutottunk a Fourviere Bazilikához, ami igen mély nyomokat hagyott bennem. Aki már látta facebookon a képeimet Lyonról, biztos feltűnt egy kastélyszerű fehér épület, ez ugye a bazilika. Egy domb tetején helyezkedik el, ezért a kilátás is kiváló a templom elől, egész Lyont be lehet látni. Kívülről ugye már láttam, hogy hú váó, milyen szép. De mikor beléptem, akkor fura dolgot éreztem, amit még nem nagyon éreztem korábban egy templomban sem. Teljes nyugalom öntött el, valahogy kizártam mindent és csak a békességre koncentráltam, nagyon érdekes/furi/jó volt. Lehet, hogy azért is érezhettem ezt, mert halk zene szólt és ebben a gyönyörű bazilikában voltam, de nem találtam rá még igazi magyarázatot. Úgyhogy meg is vitattuk a többiekkel ezt a peace&silence kérdést, és ők is hasonlóan éreztek. Úgyhogy ha Lyon-ban jártok és egy kis nyugalomra vágytok, akkor javaslom a Fourviere bazilikát!

A templom után már kezdtem fáradni, egyre több kilométert tettünk meg, de még mindenképpen szerettük volna megnézni Lyon legnagyobb és egyik leghíresebb parkját a Parc de la Tete d'Or-t. Mivel ez a bazilikától elég messze volt, ezért először biciklizni szerettünk volna. Lyonban több helyen lehet biciklit bérelni, és aki akarja elviheti, persze némi bérleti díj ellenében. (Lyon úttörő volt Franciaországban a citybike-ok bevezetésénél.) De útközben a biciklik felé elkezdett szemerkélni az eső, és a 150€-s letéttől is kicsit megijedtünk, úgyhogy az 5 fős csapatunk szétvált, mi hárman inkább gyalog közelítettük meg parkot, Outi és Christine pedig biciklivel.

A park előtt még útba ejtettük a Palace des Terraux-ot, ahol szintén egy lovas szoborcsoport és egyben szökőkút állt. A lovak orrából pedig pára jött ki, kicsit furi volt.

A park pedig tényleg szép, ahogy azt az út előtt a neten olvastam, de sajna épp eső után értünk oda, úgyhogy nem tudtunk leülni, mert vizesek voltak a padok, és még csöpögött a víz a falevelekről, úgyhogy csak egy kicsit sétáltunk a parkban. Kezdtem nagyon elfáradni, meg már nyűgös is voltam, ezért hazafele indultunk, mikor szóltak a többiek, hogy egy állat- és növénykert is található a parkban. Úgyhogy megegyeztünk, hogy megnézzük a zsiráfot, aztán megyünk. Persze ebből az lett, hogy az összes állatot megnéztük, mert hát "van zebra is, nem nézzük meg?" "deee:)"... Meg hát cukik is voltak, úgyhogy megérte másnap az a kis izomláz.

Tó a Parc de Tete d'Or-ban

Folyt köv.