Disneyland

Lyonból szombat este későn értünk haza, de még korábban jelentkeztünk másnapra a Disneyland-es kirándulásra, amit másnap reggel azt hiszem meg is bántam. Reggel 8-kor találkoztunk a katedrálisnál, és tudni kell Reims-ről, hogy a tömegközlekedés mindig okoz némi bosszúságot (majd lesz még erről szó egy kövi post-ban). Vasárnap reggel ugyanis az első busz, amivel be tudunk menni a városba 8:45-kor van, tehát a találkozóra gyalog kellett mennünk, ami kialvatlanul, hidegben és esőben annyira nem tetszett az alapból déli kelésre beállított szervezetemnek. De mindegy, azért mindenképpen szerettem volna elmenni a párizsi Disneylandbe, úgyhogy túléltem a korai kelést és az egyéb viszontagságokat. A kirándulást egy BDI nevű egyetemi egyesület szervezte, náluk kellett megvenni még pár héttel korábban a jegyet.

Busszal mentünk Marne-la-Valée nevű településre, mert ugye a Disneyland Paris nem Párizsban, hanem Párizs mellett található. Egész úton esett az eső, úgyhogy eléggé meg voltunk ijedve, hogy milyen lesz ez a kis kirándulás, ha végig esni fog az eső, de sajnos egy ilyen napot fogtunk ki.

A nehezen megszerzett belépőjegyek

10 óra körül érkeztünk meg Disneylandbe, ahogy kiléptünk a parkolóból máris egy mozgójárdához vezetett az utunk és itt már szóltak a jól ismert Disney slágerek, úgyhogy megjött a kedvünk a "játszáshoz", mindenkiből kezdett előbújni az óvodás. Sajnos a kezdeti örömök után várnunk kellett legalább egy órát, mire jegyhez jutottunk, amit a BDI szervezőcsapata azzal magyarázott, hogy messze volt a jegyárusító kassza attól a bejárattól, ahol mi bementünk, ami azért volt fura, mert szerintem ahol mi álltunk ott is volt jegy. Szóval enyhén szólva idegesek lettünk, hogy várni kell a hidegben, szerencsére fedett helyen voltunk, úgyhogy legalább nem áztunk. Azért is furcsálltam, mert úgy tudom, hogy online is lehet jegyet venni és foglalni, szóval ők is megtehették volna ezt még a kirándulás előtt.
A sok kis bosszúság után azért végül sikerült bejutnunk a parkba. Íme egy videó, amit Koritól loptam, a bejutás után boldog és kevésbé boldog pillanatokat láthatjátok, illetve Csipkerózsika kastélyát.

Eleinte azt gondoltam, hogy az este 7 órás találkozóig rengeteg időnk van és majd még unatkozni is fogunk, de nem így lett. Igazi "gyerekek" voltunk, mindenre felültünk, vettünk szuvenírt a "bazárokban" és jól éreztünk magunkat. Én kicsit morci voltam az eső miatt az elején, a floridai látogatásomkor verőfényes napsütés volt DisneyWorld-ben, meg hát az nagyobb is, de azért én is belejöttem a Disney feelingbe.

10 éve Disneyworldben Minie-vel, és most Disneylandben
a Kastéllyal

A park több részből áll, mindegyik rész külön témát foglal magába, és külön fantázianevet visel. Első állomásunk Fantasyland volt, ahol Csipkerózsika, Hófehérke, Pinnocchio, Pán Péter, Dumbo és Alice is "laknak". Először a Hófehérkés kisvasútra ültünk fel, pont jó kezdés volt szerintem, különben is szeretem Hófehérkét. Ezután jött a Pan Peter's Flight, ahol tényleg repültünk, vagyis úgy volt megcsinálva a kis jármű, hogy úgy érezd, hogy repülsz, még szél és turbulencia is volt. Ez már kicsit fantáziadúsabb volt, mint a Hófehérkés, ezért várni is kellett rá, de nagyon ügyesek voltunk, mert megtaláltuk a FastPass elnevezésű kártyát, amivel el lehetett kerülni a sorbanállást és ha a megadott időpontra visszamentünk, akkor max. 5 percet kellett várnunk, hogy bejussunk. Ezért Pán Péter előtt még bedobtunk egy paninit. :)
Ezután következett az "It's a small world", ahol sok nemzet életének egy kis részét, vagy egy táncot, vagy  akár egy nevezetességet ismerhettük meg. Szép, színes kicsi bábuk és cuki épületek voltak; igényesen meg volt csinálva.

Fantasyland után következett Adventureland. Itt már tényleg kicsit kalandosabb dolgok voltak. Meglátogattuk a Karib-tenger kalózait, bár Jack Sparrow sajna nem volt otthon. :( A kalózok nem ejtettek fogságba minket, úgyhogy átcammogtunk Indiana Jones hullámvasútjára, itt már sikítoztunk is, bár azért jött ezután még durvább hullámvasút is...

Fortierlandben is jártunk, de itt az eső miatt elég sok minden zárva volt. Ez az rész a Vadnyugatot próbálja bemutatni. Itt hajókáztunk egy igazi nagy hajón egy "sziget" körül, közben pedig kevésbé vicces texasi akcentusú néni és francia bácsi beszélgettek egy magnófelvételen. Felültünk a Big Thunder Mountain hullámvasútra, ez azért tetszett, mert magasra ment és jól ráláttunk az egész parkra. Végül pedig a hallott menyasszony házába mentünk, ami ijesztőnek indult, mert betereltek minket egy kör alakú szobába, ahol azt hittem, hogy majd legalább lejön a plafon, vagy megforgatnak minket, de csak sötét volt és beszéltek, de nem ijedtem meg.:) Utána meg ismét kisvasútban végigvezettek minket a hallott menyasszony sztoriján, de nem volt olyan izgi.

Big Thunder Mountain

A halott menyasszony háza

A négyzet alakú világító célpontokra kellett célozni.

Végül pedig Discoverylandban zártuk a napot, ahol sikerült életem egyik legdurvább hullámvasútjára is felülnöm. Mivel a durva hullámvasútra sokat kell várni, és a Fast Pass-ünk egy órával későbbre szólt, ezért beneveztünk egy lézeres játékra, egy kis kocsiban ültünk, ami dodzsemszerű volt, és tudtuk irányítani, hogy milyen irányba álljon a kocsi, és földönkívülieket kellett lézerpisztollyal lőni, a kocsi pedig számolta, hogy hány pontod van, vagyis hány űrlényt lőttél le. Nagyon mókás volt, tisztára átszellemültem, és igyekeztem kinyírni minél több alient, hogy megmentsem a világot. :) A hullámvasút pedig nem más, mint egy űrhajós kilövés szimuláció volt, Space Mountain: Mission 2. Erre már magas vérnyomásúak nem is ülhettek fel. És szerencsére előre elolvastam, hogy mire számíthatok, mert annyira nem csípem a 360°-os forgásokat, de itt az is volt, nem is egy, de tudtam előre, úgyhogy készítettem magam előre. Indulás után nem sokkal megálltunk, ekkor mindenki nevetett, hogy meg is állunk közben, milyen hullámvasút ez, aztán pedig visszaszámoltak és kilőttek minket az "űrbe", "kellemes" volt, egy hang sem jött ki a torkomon, de nagyon élveztem. Még mindig részletesen emlékszem rá, úgyhogy aki nem fél, az mindenképpen üljön fel, ha van egy kis bátorsága és szereti érezni az adrenalint az ereiben! :)

Az izgalmak után pedig egy órát szántunk shoppingolásra és evésre, hát sajna az evés elmaradt, de legalább vettem szép ajikat, és megjutalmaztam magam egy esernyővel, mert túléltem az esős napot, bár délutánra már elállt.

Disneyland kicsit csalódás volt nekem, főleg az idő miatt, de már kezd elmúlni ez az érzés, és inkább csak a pozitívumok maradnak meg, szóval azért nem bántam meg, hogy mentem. :)

Lyon 2

Október 6-ra az időjósok lehűlést és esőt ígértek, így számítottunk rá, hogy pénteken nem lesz olyan szép idő, mint kirándulásunk első két napján. Sajnos bejött az előrejelzés, mert péntek reggelre valóban lehűlt a levegő és csúnya esőfelhők is gyülekeztek a fejünk felett.

Mivel nem akartunk megázni, ezért úgy döntöttünk, hogy múzeumos napot tartunk. Lyonban is, ahogy sok más nagyvárosban is (pl. Róma, Amszterdam, Párizs), lehet kapni egy olyan kártyát, aminek megvásárlásával egész nap lehet használni a helyi tömegközlekedés, illetve a legtöbb múzeumba is be lehet menni jegy nélkül. Három múzeumot találtunk szimpinek elsőre a prospektusból, ezért úgy döntöttünk, hogy megéri megvenni a Lyon City Card-ot.

Első állomásunk a Musée Miniature et Cinéma volt (http://www.mimlyon.com/site.html), ahol egyrészt híres filmek és sorozatok díszleteit, illetve miniatűröket mutattak be a látogatóknak. Nagyon  tetszett ez a múzeum, főleg a filmes/sorozatos része, igazi sorozat- és mozifüggőknek való hely, amilyen én is vagyok. :)

A Parfüm eredeti díszletei és néhány kedvenc
(Szörnyecskék, Stuart Little és NCIS :))) )

A kiállítás egyik részén a Parfüm: Egy gyilkos története c. film eredeti díszletei voltak láthatóak, ami elég hátborzongató volt, de azért tetszett. A film zenéje szólt, ami ugye már alapból elég ijesztő, meg persze a film díszletei miatt is kicsit félelmetes volt.

A következő termekben találtam még pár szívemnek kedves miniatűrt/figurát/díszletet. Ahogy a képen is láthatjátok volt egy szörnyecske (http://www.port.hu/szornyecskek_gremlins/pls/fi/films.film_page?i_film_id=14101 - a film linkje, ha valaki nem emlékezne rá:)), amit nagyon szerettem kiskoromban (most láttam a port-on, hogy amerikai horror...), még plüss szörnyecském is volt/van. Volt Stuart Little kisegér, Schwarzenegger terminátor maszk, csúnya hullák mindenféle horrorfilmből, és pár sorozat kellék is. A montázsban láthatjátok a büszke fotóm egy NCIS-es jelvény mellett, ami nem másé, mint a főszereplőé, Leroy Jethro Gibbs-é. 

A miniatűr részlegen is voltak ötletes dolgok, például miniatűr cipők, berendezett szoba mini kandallóval és karácsonyfával, piac, luxus cikkek mini Louis Vuitton bőrönddel. 

Cipők, táskák, mini-kaják (kínai dobozok, pizza, gyümölcsök), kisegerek háza
Jason Bourne (Matt Damon) pisztolya

A múzeum után elindultunk Lyon egyik híres kerületébe, a Croix-Rousse negyedbe, ahol régen a selyem- és szövetkészítő munkások éltek, de még ma is számos selyemműhely található, amelyek ma már inkább turista látványosságnak számítanak, mint igazi műhelyeknek. Először egy kisebb műhelybe érkeztünk, ahol egy rövid filmmel kezdtünk, ami a tulajdonosokról és nehéz életükről szólt. Ebből kiderült, hogy a selyemmunkások elég nyomorúságos körülmények között éltek, kihasználták őket a megbízóik, az állam és a szállítók is. Általában a műhelyben éltek, ami általában 70-80 m2-es volt, ennek a területnek nagy részét szövőgépek foglalták el, valamint volt egy kis konyha és általában egy galériás szoba, ahol az egész család aludt. A család leggyakrabban négytagú volt, mert ügyeltek a szülők, hogy ne szülessen sok gyerekük, egyrészt mert nem tudták volna eltartani a őket, másrészt nem is fértek volna el a "lakás"-ban. A műhelyben mindennap reggel 7-től este 7-ig dolgozott a család, és a család összes tagja részt vett a munkában, a gyerekek könnyebb munkákat végeztek (pl. fonalat cseréltek a gépben), az anya szőtt és egyéb házimunkákat végzett, az apa pedig beállította és karbantartotta a gépeket (ez komoly fizikai munkát igényelt). A film után pedig az idegenvezető lány megmutatta nekünk, hogy miként is működik a gép, bár ez a gép már villannyal működött, de azért az hallottuk, hogy mekkora zajt csap és elég lassan készült el a paszomány is (asszem így hívják, ez egy díszcsík, amit például a katonák vagy pilóták egyenruhájára tesznek). 

Kód - azok a papírok felül, ebből olvassa
le a gép a mintát

Paszomány - ez készül a géppel

Így sző a gép, a fonal/cérna be van fűzbe egy kis "hajó"-ba,
ami jobbra-balra csúszkál, és közben felül olvassa a mintát
a papírról. 

A gép

Ebben a műhelyben megkérdezte tőlünk az idegenvezető, hogy szeretnénk-e egy hosszabb bemutatót is látni, mert akkor 3€-ért elmehetünk a kollégájához, aki kicsit részletesebben beszél a dolgokról. Mivel mindhárman nagyon érdekesnek találtuk ezt a műhelyet is, ezért szívesen mentünk a következőbe, ami már nem volt meghirdetve a nagyközönség előtt, nem volt benne a Lyon City Card-ban sem.

Egy kisebb eléggé eldugott műhelybe vezetett a térkép, amit a lánytól kaptunk, hogy megtaláljuk a "selyemműhely túra" második állomását. (A Rue Godart és a Rue Louis Thévenet sarkán van, ha valaki esetleg arra jár, nagyon jó kis hely.) Ide szerencsére már nem jöttek velünk a francia nénik, akikkel az előző helyen együtt voltunk, így nem franciául, angol kinyomtatott tájékoztatóval kellett végighallgatnunk az előadást, hanem angolul mondott el nekünk mindent töviről-hegyire az igen kedves, jókedvű és szimpi lány, aki a műhelyben várt minket. Innen megtudtunk mindent, hogy kié volt a műhely, hogyan éltek a munkások és még azt is megengedte, hogy felmenjünk abba a szobába, ahol a család lakott régen.

Konyha

Az idegenvezető lány
és a szövőgép

Kata és Kori a selyemmunkás
család konyhájában

Szoba a galérián
(régen több ágy volt benne,
hiszen négyen aludtak itt)

Szövőszék felülről

Ezután a műhely után mentünk a La Maison des Canuts (Selyemmunkások háza) nevű múzeumba, ahol tulajdonképpen csak annyi újdonságot láttunk, hogy itt már mintát is szőttek a szövetbe, ezt megnéztük, de nagyon nem tetszett a hely, mert be volt csődítve 20-25 turista egy kisebb terembe és itt is franciául beszélt az idegenvezető, mi pedig, ha tudtuk, akkor követhettük az angol nyelvű papíron, hogy miről beszél, de ez nyilván nem annyira lehetséges, ha valaki nem tud franciául. Úgyhogy megnéztük hogyan készül a minta és nem is vártuk meg a bemutató végét, hanem indultunk tovább a következő helyre.

Az mondjuk nem derült ki számomra, hogy miért selyemmunkásoknak és selyemműhelynek hívják őket, mert konkrétan selyemkészítést nem láttunk, csak a shop-ban lehetett selyemből készült dolgokat venni.

Elmentünk még a Lumiere Múzeumba, ami a Lumiere testvérek villája volt, mindenféle mozival kapcsolatos tárgyak, mozigépek, fényképek voltak elhelyezve a termekben, belenézhettünk néhány némafilmbe is. Nem tudom, hogy a fáradtság miatt, vagy a téma miatt, de annyira nem hagyott mély nyomokat bennem ez a hely. 

A Lumiere után pedig még elmetróztunk a lyoni stadionhoz. Tudtuk, hogy nem tudunk bemenni, mert nem volt meccs, de azért reménykedtünk, hogy majd jó magyar módra kidumáljuk, vagyis bedumáljuk magunkat. De sajnos nem jött be, egy lélek sem volt a környéken, szóval néhány oroszlános fotó után visszaindultunk a hotelbe.

A nap megkoronázása pedig a vacsi volt, találtunk egy fantörpikus éttermet (Chez M'man), nagyon fincsit ettünk. Annyira megtetszett a hely, hogy másnap is ott ebédeltünk.

Kata, Christine és én, a frissen beújított ruhámban
(jobbról-balra)

Szombaton csak este indultunk vissza Reims-be, úgyhogy még sétálgattunk, fotóztunk és megkóstoltunk a bazsalikomos-epres macaron-t is, ami egy lyoni specialitás, furán hangzik, de finom volt, passzolt a két íz egymáshoz.

Aki nem hiszi, hogy Lyon gyönyörű, járjon utána!

Hamarosan jelentkezem a Disneyland-es bejegyzéssel. :)

Lyon 1

Az első szünetünkben mindenképpen el szerettünk volna utazni valahova, mert Reims egy kicsit túl csendes, mondjuk Bp-hez képest. Először Cannes, Nizza és Monaco felé akartunk venni az irány, de a vonatjegyek árától kicsit megijedtünk, ezért úgy döntöttünk, hogy máshova megyünk. Reims nagyon jó elhelyezkedésű, ha az ember közel akar lenni Párizshoz, de az összes többi nagyváros vagy szebb hely messze van. Végül Lyonra esett a választásunk (megjegyzem: SZERENCSÉRE). Négy napot töltöttünk Lyonban, okt. 5-8-ig.

Szerdán reggel korán indultunk Champagne-Ardenne-ből, ami Reims-tő 8 km-re van, de szerencsére van olyan villamos, aminek ott van a végállomása. TGV-vel mentünk, mert így gyorsan elértük úticélunkat. A TGV a francia nagysebességű vasút (150-300 km/h-val száguld), persze a gyorsaságnak megkérik az árát, ezért vettünk egy speciális "kártyát", amivel 20-60% kedvezményt kapunk a vonatjegyek árából.

Csináltam egy videót a vonaton, integetnek rajta az útitársaim is (Kata, Christine, Korinna; Outi csak egy későbbi vonattal jött utánunk), de csak később tűnt fel, hogy nincs hang, de azért talán látszik, hogy milyen gyorsan mennek a fák.

Lyonba délután érkeztünk, gyorsan elfoglaltuk a szállásunkat és már indultunk is a városnéző túrára. Lyon gyönyörű és elég nagy a nyüzsi, úgyhogy egyből "beleszerettem". A várost két folyó összefolyásánál található, a Rhône és a Saône folyó egy "szigetet" ölel körbe, itt található Lyon óvárosa. Első nap a szigeten sétálgattunk, nem volt még konkrét tervünk, hogy pontosan mit és mikor akarunk megnézni. 

Rhône folyó

Másnap már térképpel felszerelkezve vágtunk neki az útnak, szerencsére első két nap nagyon szép napsütéses idő volt, tökéletesen alkalmas a nevezetességek felkeresésére/sétálásra/fényképezésre. Úgyhogy sorra vettük a látnivalókat: Place Bellecour, St.-Jean Katedrális, Théâtre Gallo-Romains, Notre-Dame de Fourvière, Place des Terreaux, Parc de la Tête d'Or.

A Place Bellacour közepén XIV. Lajos hatalmas lovasszobra áll. A kép az utolsó nap készült, amikor valamilyen rendezvény volt a téren, ezért vannak sárkányok és lufik az égen.

Aztán következett a St-Jean Katedrális. Nagyon tetszett a rózsaablaka és belülről is szép volt, épp most újították fel, nem látszik rajta, hogy vannak majdnem ezer éves elemei is.

A katedrális után elkezdtük megmászni a Fourviere dombot, aminek tetején áll Lyon No.1 látnivalója (szerintem legalábbis). De előtte megnéztük a  Théatre Gallo-Romains, egy római kori színház maradványait. Csináltam egy videót erről is, így talán jobban látszik, hogy milyen jó állapotban van és milyen hatalmas. A videó végén látszik egy kis zöld terület, a színházzal szemben egy park található. Szép hely, érdemes megnézni. 

Még bárányfelhők is voltak az égen, hogy szebb
legyen a kép :) 

A galloromán romok után végre eljutottunk a Fourviere Bazilikához, ami igen mély nyomokat hagyott bennem. Aki már látta facebookon a képeimet Lyonról, biztos feltűnt egy kastélyszerű fehér épület, ez ugye a bazilika. Egy domb tetején helyezkedik el, ezért a kilátás is kiváló a templom elől, egész Lyont be lehet látni. Kívülről ugye már láttam, hogy hú váó, milyen szép. De mikor beléptem, akkor fura dolgot éreztem, amit még nem nagyon éreztem korábban egy templomban sem. Teljes nyugalom öntött el, valahogy kizártam mindent és csak a békességre koncentráltam, nagyon érdekes/furi/jó volt. Lehet, hogy azért is érezhettem ezt, mert halk zene szólt és ebben a gyönyörű bazilikában voltam, de nem találtam rá még igazi magyarázatot. Úgyhogy meg is vitattuk a többiekkel ezt a peace&silence kérdést, és ők is hasonlóan éreztek. Úgyhogy ha Lyon-ban jártok és egy kis nyugalomra vágytok, akkor javaslom a Fourviere bazilikát!

A templom után már kezdtem fáradni, egyre több kilométert tettünk meg, de még mindenképpen szerettük volna megnézni Lyon legnagyobb és egyik leghíresebb parkját a Parc de la Tete d'Or-t. Mivel ez a bazilikától elég messze volt, ezért először biciklizni szerettünk volna. Lyonban több helyen lehet biciklit bérelni, és aki akarja elviheti, persze némi bérleti díj ellenében. (Lyon úttörő volt Franciaországban a citybike-ok bevezetésénél.) De útközben a biciklik felé elkezdett szemerkélni az eső, és a 150€-s letéttől is kicsit megijedtünk, úgyhogy az 5 fős csapatunk szétvált, mi hárman inkább gyalog közelítettük meg parkot, Outi és Christine pedig biciklivel.

A park előtt még útba ejtettük a Palace des Terraux-ot, ahol szintén egy lovas szoborcsoport és egyben szökőkút állt. A lovak orrából pedig pára jött ki, kicsit furi volt.

A park pedig tényleg szép, ahogy azt az út előtt a neten olvastam, de sajna épp eső után értünk oda, úgyhogy nem tudtunk leülni, mert vizesek voltak a padok, és még csöpögött a víz a falevelekről, úgyhogy csak egy kicsit sétáltunk a parkban. Kezdtem nagyon elfáradni, meg már nyűgös is voltam, ezért hazafele indultunk, mikor szóltak a többiek, hogy egy állat- és növénykert is található a parkban. Úgyhogy megegyeztünk, hogy megnézzük a zsiráfot, aztán megyünk. Persze ebből az lett, hogy az összes állatot megnéztük, mert hát "van zebra is, nem nézzük meg?" "deee:)"... Meg hát cukik is voltak, úgyhogy megérte másnap az a kis izomláz.

Tó a Parc de Tete d'Or-ban

Folyt köv.

Nehéz az iskolatáska...

Ahogy a címből is kitalálhatjátok, ebben a postban a suliról, a tárgyakról és a tapasztalataimról fogok írni. Bocsi, hogy már régóta nem írtam, de nagyon gyorsan pörögnek a napok. De ez a hét talán kicsit lazább lesz, úgyhogy megpróbálom pótolni a lemaradásom.

Már írtam róla azt hiszem, hogy a Reims Management School-ban tanulok (RMS), ami Franciaországban az egyik legjobb vidéki egyetemnek számít, ráadásul háromféle akkreditációval rendelkezik, szóval majdnem az egész világon elismerik; és magánsuli, úgyhogy mi kiváltságosok vagyunk, hogy nem kell tandíjat fizetnünk. A félév négy részre van osztva, ún. Session-ökre, és minden Session alatt egy (6 kredites) vagy két (3 kredites) tárgyat tanulunk, tehát a tárgyak tömbösítettek, nem egy egész szemeszterig tanuljuk őket. Aminek az az előnye, hogy nem kell könyveket elolvasnunk (vagyis ajánlott, de nincs rá idő), nem kell visszaemlékeznünk a szeptemberi anyagra januárban; és minden rész között legalább egy hét szünet/pihi van, amikor lehet kirándulni (pl. Lyon-ba ;)), de heti 4-4és fél nap, egész nap suliban vagyunk, általában 9 vagy fél 10-től, 4-5ig. Úgyhogy elég megterhelő folyamatosan figyelni, mert otthon ugye megszoktam, hogy max. 3 órám van egymás után, azok is 80 percesek és 20 perc szünet van közöttük. Még mindig szokom ezt a rendszert, ebéd után például kicsit belassul az agyam, de ma már majdnem egész nap tudtam koncentrálni. A tárgyakat angolul tanulom természetesen, hiszen franciául nem tudok, úgyhogy csak teljesen angol tárgyakat választottam.

Kis csapatom munka közben

Az első tárgyam a Global Marketing Management volt, amit egy tunéziai származású, de Kanadában élő professzor tartott nekünk. A tárgy annyira nem volt érdekes, többet vártam tőle, mert főleg olyan témákat érintettünk, amit már tanultam otthon az Alapképzésen, de bemelegítésnek jó volt. Kellett csoportban is dolgoznunk, a három magyar lány (Kata, Korinna és én) és egy indiai fiú, Aakash alkotta  a kis csapatunkat. Egy DHL-es esettanulmányt kellett feldolgoznunk. Mivel két kultúrából érkeztek a csapat tagjai, ezért eleinte nehezen ment a munka, illetve az indiai akcentust is elég nehéz megérteni, de végül sikeresen prezentáltuk az esetet. A tárgyat vizsgával zártuk péntek délután, ami nehezebb volt, mint amire számítottunk, de szerencsére nem lett rossz. (Már tudom a jegyem is 82%-kal 'A'-t kaptam :))

A második tárgy a Market Place Simulation volt, ami egy szimulációs játék. A tárgyat egy floridai tanár, Leff tartotta, aki megkért minket, hogy Leff-nek szólítsuk, mert nem bírja a formalitást - tiszta Amerika! :) Amúgy tényleg totál amerikai volt, ami engem nagyon ösztönzött, mert folyamatosan bátorított minket és sok dicséretet is kaptunk, ami Magyarországon azért nem gyakran fordul elő. (És természetesen mit ivott? Hát Diet Coke-ot, mi mást. :D)

A játékban egy vállalatot kell irányítani (csapatokban), és számítógépeket/laptopokat kell tervezni, gyártani, eladni, reklámozni, dolgozókat motiválni és folyamatosan döntéseket kellett hozni. A mi cégünk a flash volt és a játékban szinte végig piacvezetők voltunk, ami annak volt köszönhető, hogy elég jól tudtunk együtt dolgozni a csapattal. (Csapat tagjai: az ausztriai Manuela; és a két indiai fiú jó pénzügyi érzékkel megáldva: Chirag és Jithin voltak). Azért tetszett ez a tárgy, mert életszagú volt, olyan mintha valóban számítanának a döntéseink, nem csak javaslatokat tennénk egy esettanulmányban felvetett probléma megoldására. Éljen a csapatmunka, hajrá flash! (Ezt a tárgyat 16/20 ponttal és szintén 'A'-jel zártam.)

Hétfőn kezdődött a második Session, amiben elvileg egy, gyakorlatilag két tárgyat tanulunk. A tárgy neve International Communication and Negotiation, ami igazából inkább Nemzetközi tárgyalástechnika és Nemzetközi marketingkommunikáció külön-külön. A tárgyalástechnikát egy amerikai származású, de 30-40 éve Franciaországban élő tanár tartja. Ő elég jó órákat tart, és sok hasznos, felhasználható infót ad nekünk, amit talán majd a jövőben is tudok használni. A másik tanár líbiai származású, de a kiejtéséből ítélve szerintem ő is sok időt töltött az USA-ban. Az ő órái kevésbé kötnek le, mert ugye a markkom nem a kedvencem, meg sok benne az ismétlés is, de azért sokkal jobban tetszik ez az óra, mint az első tárgyam. 

Szóval így telnek napjaim az iskolában: nemzetközi csoporttársakkal, nemzetközi tanárokkal és nemzetközi tárgyakkal. Egyelőre tetszik, bár általában mindig fáradtan érek haza, de hát ezért jöttem elsősorban, hogy tanuljak.