Lyon 2

Október 6-ra az időjósok lehűlést és esőt ígértek, így számítottunk rá, hogy pénteken nem lesz olyan szép idő, mint kirándulásunk első két napján. Sajnos bejött az előrejelzés, mert péntek reggelre valóban lehűlt a levegő és csúnya esőfelhők is gyülekeztek a fejünk felett.

Mivel nem akartunk megázni, ezért úgy döntöttünk, hogy múzeumos napot tartunk. Lyonban is, ahogy sok más nagyvárosban is (pl. Róma, Amszterdam, Párizs), lehet kapni egy olyan kártyát, aminek megvásárlásával egész nap lehet használni a helyi tömegközlekedés, illetve a legtöbb múzeumba is be lehet menni jegy nélkül. Három múzeumot találtunk szimpinek elsőre a prospektusból, ezért úgy döntöttünk, hogy megéri megvenni a Lyon City Card-ot.

Első állomásunk a Musée Miniature et Cinéma volt (http://www.mimlyon.com/site.html), ahol egyrészt híres filmek és sorozatok díszleteit, illetve miniatűröket mutattak be a látogatóknak. Nagyon  tetszett ez a múzeum, főleg a filmes/sorozatos része, igazi sorozat- és mozifüggőknek való hely, amilyen én is vagyok. :)

A Parfüm eredeti díszletei és néhány kedvenc
(Szörnyecskék, Stuart Little és NCIS :))) )

A kiállítás egyik részén a Parfüm: Egy gyilkos története c. film eredeti díszletei voltak láthatóak, ami elég hátborzongató volt, de azért tetszett. A film zenéje szólt, ami ugye már alapból elég ijesztő, meg persze a film díszletei miatt is kicsit félelmetes volt.

A következő termekben találtam még pár szívemnek kedves miniatűrt/figurát/díszletet. Ahogy a képen is láthatjátok volt egy szörnyecske (http://www.port.hu/szornyecskek_gremlins/pls/fi/films.film_page?i_film_id=14101 - a film linkje, ha valaki nem emlékezne rá:)), amit nagyon szerettem kiskoromban (most láttam a port-on, hogy amerikai horror...), még plüss szörnyecském is volt/van. Volt Stuart Little kisegér, Schwarzenegger terminátor maszk, csúnya hullák mindenféle horrorfilmből, és pár sorozat kellék is. A montázsban láthatjátok a büszke fotóm egy NCIS-es jelvény mellett, ami nem másé, mint a főszereplőé, Leroy Jethro Gibbs-é. 

A miniatűr részlegen is voltak ötletes dolgok, például miniatűr cipők, berendezett szoba mini kandallóval és karácsonyfával, piac, luxus cikkek mini Louis Vuitton bőrönddel. 

Cipők, táskák, mini-kaják (kínai dobozok, pizza, gyümölcsök), kisegerek háza
Jason Bourne (Matt Damon) pisztolya

A múzeum után elindultunk Lyon egyik híres kerületébe, a Croix-Rousse negyedbe, ahol régen a selyem- és szövetkészítő munkások éltek, de még ma is számos selyemműhely található, amelyek ma már inkább turista látványosságnak számítanak, mint igazi műhelyeknek. Először egy kisebb műhelybe érkeztünk, ahol egy rövid filmmel kezdtünk, ami a tulajdonosokról és nehéz életükről szólt. Ebből kiderült, hogy a selyemmunkások elég nyomorúságos körülmények között éltek, kihasználták őket a megbízóik, az állam és a szállítók is. Általában a műhelyben éltek, ami általában 70-80 m2-es volt, ennek a területnek nagy részét szövőgépek foglalták el, valamint volt egy kis konyha és általában egy galériás szoba, ahol az egész család aludt. A család leggyakrabban négytagú volt, mert ügyeltek a szülők, hogy ne szülessen sok gyerekük, egyrészt mert nem tudták volna eltartani a őket, másrészt nem is fértek volna el a "lakás"-ban. A műhelyben mindennap reggel 7-től este 7-ig dolgozott a család, és a család összes tagja részt vett a munkában, a gyerekek könnyebb munkákat végeztek (pl. fonalat cseréltek a gépben), az anya szőtt és egyéb házimunkákat végzett, az apa pedig beállította és karbantartotta a gépeket (ez komoly fizikai munkát igényelt). A film után pedig az idegenvezető lány megmutatta nekünk, hogy miként is működik a gép, bár ez a gép már villannyal működött, de azért az hallottuk, hogy mekkora zajt csap és elég lassan készült el a paszomány is (asszem így hívják, ez egy díszcsík, amit például a katonák vagy pilóták egyenruhájára tesznek). 

Kód - azok a papírok felül, ebből olvassa
le a gép a mintát

Paszomány - ez készül a géppel

Így sző a gép, a fonal/cérna be van fűzbe egy kis "hajó"-ba,
ami jobbra-balra csúszkál, és közben felül olvassa a mintát
a papírról. 

A gép

Ebben a műhelyben megkérdezte tőlünk az idegenvezető, hogy szeretnénk-e egy hosszabb bemutatót is látni, mert akkor 3€-ért elmehetünk a kollégájához, aki kicsit részletesebben beszél a dolgokról. Mivel mindhárman nagyon érdekesnek találtuk ezt a műhelyet is, ezért szívesen mentünk a következőbe, ami már nem volt meghirdetve a nagyközönség előtt, nem volt benne a Lyon City Card-ban sem.

Egy kisebb eléggé eldugott műhelybe vezetett a térkép, amit a lánytól kaptunk, hogy megtaláljuk a "selyemműhely túra" második állomását. (A Rue Godart és a Rue Louis Thévenet sarkán van, ha valaki esetleg arra jár, nagyon jó kis hely.) Ide szerencsére már nem jöttek velünk a francia nénik, akikkel az előző helyen együtt voltunk, így nem franciául, angol kinyomtatott tájékoztatóval kellett végighallgatnunk az előadást, hanem angolul mondott el nekünk mindent töviről-hegyire az igen kedves, jókedvű és szimpi lány, aki a műhelyben várt minket. Innen megtudtunk mindent, hogy kié volt a műhely, hogyan éltek a munkások és még azt is megengedte, hogy felmenjünk abba a szobába, ahol a család lakott régen.

Konyha

Az idegenvezető lány
és a szövőgép

Kata és Kori a selyemmunkás
család konyhájában

Szoba a galérián
(régen több ágy volt benne,
hiszen négyen aludtak itt)

Szövőszék felülről

Ezután a műhely után mentünk a La Maison des Canuts (Selyemmunkások háza) nevű múzeumba, ahol tulajdonképpen csak annyi újdonságot láttunk, hogy itt már mintát is szőttek a szövetbe, ezt megnéztük, de nagyon nem tetszett a hely, mert be volt csődítve 20-25 turista egy kisebb terembe és itt is franciául beszélt az idegenvezető, mi pedig, ha tudtuk, akkor követhettük az angol nyelvű papíron, hogy miről beszél, de ez nyilván nem annyira lehetséges, ha valaki nem tud franciául. Úgyhogy megnéztük hogyan készül a minta és nem is vártuk meg a bemutató végét, hanem indultunk tovább a következő helyre.

Az mondjuk nem derült ki számomra, hogy miért selyemmunkásoknak és selyemműhelynek hívják őket, mert konkrétan selyemkészítést nem láttunk, csak a shop-ban lehetett selyemből készült dolgokat venni.

Elmentünk még a Lumiere Múzeumba, ami a Lumiere testvérek villája volt, mindenféle mozival kapcsolatos tárgyak, mozigépek, fényképek voltak elhelyezve a termekben, belenézhettünk néhány némafilmbe is. Nem tudom, hogy a fáradtság miatt, vagy a téma miatt, de annyira nem hagyott mély nyomokat bennem ez a hely. 

A Lumiere után pedig még elmetróztunk a lyoni stadionhoz. Tudtuk, hogy nem tudunk bemenni, mert nem volt meccs, de azért reménykedtünk, hogy majd jó magyar módra kidumáljuk, vagyis bedumáljuk magunkat. De sajnos nem jött be, egy lélek sem volt a környéken, szóval néhány oroszlános fotó után visszaindultunk a hotelbe.

A nap megkoronázása pedig a vacsi volt, találtunk egy fantörpikus éttermet (Chez M'man), nagyon fincsit ettünk. Annyira megtetszett a hely, hogy másnap is ott ebédeltünk.

Kata, Christine és én, a frissen beújított ruhámban
(jobbról-balra)

Szombaton csak este indultunk vissza Reims-be, úgyhogy még sétálgattunk, fotóztunk és megkóstoltunk a bazsalikomos-epres macaron-t is, ami egy lyoni specialitás, furán hangzik, de finom volt, passzolt a két íz egymáshoz.

Aki nem hiszi, hogy Lyon gyönyörű, járjon utána!

Hamarosan jelentkezem a Disneyland-es bejegyzéssel. :)