Reims

 Reims Management School, Welcome Days

Szeptember 12-én visszajöttünk Reims-be, elmentünk IKEÁzni, mert még kellett nekem pár dolog. Meg a városban is sétáltunk egyet. 

Másnap könnyes búcsút vettünk egymástól :(, aztán pedig elkezdtem az igazi külföldi életem. Délután szótárból kinézett kulcsszavakkal lementem a recepcióra és megpróbáltam megkérdezni néhány fontos dolgot, ami még nem derült ki addig. Kérdéseim között szerepelt természetesen, hogy mikor lesz INTERNET, mert ugye anélkül élni sem lehet :). Közölte velem a kedves néni, hogy kell hozzá kábel és IP-címet kell hozzá igényelni, úgyhogy sajna aznap még nem lett netem. De szerencsére azért túléltem a napot net nélkül is, csomagoltam, rendezkedtem, takarítottam. Este pedig belevágtam a Skins nézésbe, már a 3. évad elején járok, úgyhogy elég jó ütemben haladok, annak ellenére, hogy elég sok dolgom van.

Másnap elmentem a Carrefourba, ami itt kb. a Tesco-nak felel meg. Van minden, szép az áru és nem is olyan drága, úgyhogy oda járunk azóta is. A kolitól busszal lehet odamenni, kb. negyed óra az út. Délután pedig meglátogatott Korinna, az egyik magyar lány, aki szintén Corvinusos és ugyanabban a koliban is lakunk szerencsére. Megbeszéltük, hogy másnap majd még találkozunk, ha elment a családja. 

Suliban

Az első komolyabb rendezvény a szept. 15-16án lévő Welcome Days, itt mutatták meg nekünk a sulit, adminisztratív dolgokat is kellett intéznünk, és megismerkedtünk pár emberrel. Kiderült, hogy kikkel lakom egy koliban, úgyhogy velük azóta is sokat vagyok együtt: a két magyar lány: Korinna és Kata, két német lány: Christine és Saskia, és Outi, aki Finnországból jött. Másnap még megismertük a tajvani Claire-t is, aki nem egy koliban lakik velünk, de azért sokat találkozunk vele is.

Van mikor lefele fordítva
tárolják a palackokat.

Az "Üdvözlő napok" keretén belül elmentünk egy pezsgőpincészetbe is. Reims híres pezsgőiről, úgyhogy ezért is kerülhetett a programba a pezsgőkóstolás. A Pommery pezsgőpincészetbe mentünk, itt pezsgőgyártás teljes folyamatát megismerhettük, nagyon érdekes volt. Például a pezsgőkészítés egyik fázisa, hogy a palackot lefele fordítják, így a palackban lévő törmelékes élesztőgomba a palack szájához kerül, ekkor lefagyasztják a palack száját, így egy kis jégkocka keletkezik, amiben benne van az élesztőgomba. Majd visszafordítják az üveget és kiveszik belőle a jégkockát. Nagyon izgi :) A pincében 12°C volt, mert ugye megfelelő hőmérséklet kell a pezsgőkészítéshez.

Elég drágák voltak a pezsgők, volt olyan, ami asszem €200 felett volt/palack. A pince bejárása után kaptunk egy pohár pezsgőt, ami fincsi volt, de azt hiszem nem adnék érte többszáz eurót. 

Nagyobb palackok

Pénteken a pincelátogatás után este elmentünk közösen pizzázni, amit az egyik sulis szervezet, a BDI rendezett. Kalandosan de sikerült pizzát rendelnünk, mert nem értettünk minden hozzávalót a francia étlapról, de szerencsére egy fincsi pizzát sikerült kiválasztani. Pizzázás után pedig partyzni indultunk, bár ebben a városban nincsenek olyan disco-k, mint otthon, legalábbis még egyben sem voltunk, hanem inkább ilyen pub-szerű helyek, de az emberek nem benn, hanem kint állnak és ott beszélgetnek és iszogatnak. Szóval nem annyira sok a táncolós hely. De azért találtunk egyet aznap este, úgyhogy táncoltunk kicsit, aztán pedig hazasétáltunk (az út elvileg 25 perc, de nekünk mindig 1 óra alatt sikerül, szóval nem a legrövidebb úton megyünk valószínűleg).
Másnapra megbeszéltük, hogy elmegyünk az IKEA-ba, mert a többieknek kellettek dolgok és akkor az ebédet is ott intéztük el. IKEA után pedig elmentünk bevásárolni a másnapi ebédhez, amit közösen készítettünk el. Fincsi volt :)

Kata, Christine és Outi (B-J)

Korinna, Saskia és Kata (balról-jobbra)
szorgosan zöldséget hámoznak és aprítanak.

Christine (bal elől), Outi (bal hátul), Saskia (jobb hátul)
és Kata (jobb elől)

Párizs 2

Szeptember 11-én már Párizsban ébredtünk, és reggeli után rögtön útnak indultunk, hogy ismét nyakunkba vegyük a várost.

Moulin Rouge

Első állomásunk a Moulin Rouge volt, amit gyalog közelítettünk meg. A hotelben kaptunk térképet a recepcióstól, amin be is karikázta a főbb nevezetességeket. A Moulin Rouge-nál megviccelt minket, mert nem is a Moulin Rouge-t karikázta be, hanem egy másik malmot, és mivel vakon megbíztunk benne, ezért kicsit kerültünk, és még a csöpörgő eső is próbált minket eltéríteni a kirándulástól, de mi nem hagytuk magunkat. Szerencsére végül megtaláltuk a Moulin Rouge-t. Azután pedig Blanci kívánságára betértünk a Starbucks-ba, melegedni és amerikai kávét szürcsölni.

Sacré Coeur székesegyház (Szent Szív székesegyház)

Az új szerzeményem :)

A Moulin Rouge után a Sacré Coeur bazilika felé vettük az irányt. Útközben megálltunk egy pár "bazárnál", vagyis kis boltocskánál, ahol mindenféle csecsebecsét lehetett venni. Én megjutalmaztam magam egy Párizst ábrázoló festménnyel, de sajnos nem tudtam kitenni a szobámban, mert a falról leesne, mert nem tudom rendesen odaragasztani, úgyhogy majd valószínűleg Pesten kerül a dekorációk közé (ha engedélyt kapok a főbérlőtől ;)). 

A képen is látszik, hogy a bazilika hatalmas és szép is, úgyhogy érdemes volt meglátogatni, és felmászni érte a Montmarte dombra, ami amúgy Párizs legmagasabb helye. Bent is leültünk kicsit, belül nekem már kicsit túldíszített volt a székesegyház, de hát ez már csak így szokott lenne az igazi katolikus templomoknál.

A Sacré Coeur után visszaindultunk a hotelbe. Sajnos egyre jobban esett az eső, ezért betértünk egy étterembe, ahol megkóstoltuk a francia konyhát. Mindannyiunknak ízlett, bár a paté nem tartozik a kedvenc eledeleim közé, azért nem volt rossz. Ebéd után sajna még mindig esett az eső, vagyis azt hiszem közben elállt kicsit, de mire hazaértünk a "csillogóan" fehér cipellőm Balaton Sound közeli állapotokat vett fel (jó azért nem lett olyan csúnya).

Versailles

A hotelben gyorsan átöltöztünk és robogtunk is tovább a következő látnivalóhoz. Kocsival mentünk Versailles-ba, hogy megnézzük a palota kertjét. Szerencsére elállt az eső és a nap is kisütött, úgyhogy szép képek készültek. A kert nagyon szép volt, de azért simán felveszi a versenyt a schönbrunni kerttel. 

Már egész későre járt, mikor visszaértünk Versailles-ból Párizsba, úgyhogy  betértünk vacsizni a legújabb kedvenc gyorséttermembe (Quick Quality Burger Restaurant - szerencsére Reims-ben is van egy, bár még nem teszteltem le). Meg szerettük volna nézni az "Eiffel-torony discot", úgyhogy először a toronyhoz mentünk. Szerencsére pont időben érkeztünk, úgyhogy aznap nem maradtunk le a csillogásról.

Diadalív (Arc de Triomphe) és Champs-Élysées

A Diadalív és én

Az Eiffel-torony után a Diadalívet néztük meg. A Diadalívet Napóleon építtette, a francia hadsereg dicsőségét hirdeti. A Diadalív egy körforgalom közepén, a Charles de Gaulle téren áll, ami a Párizs legelőkelőbb és legismertebb sugárútjának, a Champs-Élysées-nek egyik vége. Eleinte nem akartam végigsétálni a Champs-Élysées-n, de aztán magával ragadott a "feeling", úgyhogy végül egészen a Concorde-térig sétáltunk, és megcsodáltuk az divatházak üzleteit is.

A Champs-Élysées-n tényleg lehet érezni, hogy Párizs a divat (egyik) fővárosa. A gondosan megtervezett kirakatok és az a sugárúton nyüzsgő embereken is látszott, hogy a Champs-Élysées-re nem lehet csak akármilyen szerelésben jönni. (Persze a turisták nincsenek úgy kiöltözve, de a bulizni, vacsorázni és vásárolni érkező emberek nagyon csinosak és divatosak.)

Még 11 órakor is nagy volt a forgalom.

Néhány képet készítettem a divatházak kirakatairól is (Lillu remélem örülsz nekik :)).

Párizs 1

Szeptember 10-én reggel indultunk tovább Párizsba, amit már mindannyian nagyon vártunk. :) Én már egyszer voltam Párizsban, de csak átutazóban, 10 évvel ezelőtt, mikor New Orleansba mentem Jóska bácsival, és akkor "csak" az Eiffel-tornyot tudtuk megnézni. Most végre megismerhettem Párizs nevezetességeinek nagy részét, hallhattam a város zajait, megfigyelhettem a stílusos párizsi nőket és megkóstolhattam a francia konyhát is.

Franciaországot mindig is szerettem volna közelebbről is megismerni, egyrészt nagyon tetszik a nyelv, másrészt Párizs is nagyon vonz(ott). Amikor választanom kellett az Erasmus maradékhelyek közül, hogy melyik ország melyik városában szeretnék tanulni, akkor Reims-re is azért esett a választásom, mert "közel" (150 km) van Párizshoz.

Szóval elég nagy elvárásokkal érkeztem a francia fővárosba, de azt hiszem nem csalódtam.

Metróval közlekedtünk, hiszen ez volt a leggyorsabb közlekedési mód, és szerencsére a párizsi metró sűrű, elég sok vonal van, és több helyen át lehet szállni egy másik vonalra, így sikerült két napba ennyi szépet és jót belesűríteni.

Eiffel-torony

Azt hiszem ha Párizsról van szó, sokaknak beugrik egy hatalmas vasszerkezet, amit az Öreg Hölgynek is hívnak a franciák, az Eiffel-torony. A torony az 1889. évi világkiállításra készült, nevét tervezőjéről Gustave Eiffelről kapta. 

A torony leginkább azért tetszik nekem, mert mikor először meglátod, - mi először az autópályáról pillantottuk meg - akkor egyetlen célod, hogy minél közelebb menj hozzá. Eleinte csak a szimmetrikus alakja és magassága vonz, aztán pedig ahogy egyre közelítesz felé, és már nem látod tetőtől-talpig, akkor pedig a "menjünk fel a tetejére" mondóka megy az emberek fejében. Legalább is én már kétszer is így voltam ezzel.

Sajna mivel elég sok turista jön Párizsba, többek között azért, hogy egy megfelelő facebook profilképet készítsen az Eiffel-toronnyal a háttérben :), ezért sokat kell várni a jegyre. Többféle jeggyel fel lehet menni (különböző szintekre van tagolva a torony), mi a legmagasabb szintet választottuk. Felfele lifttel mentünk, hiszen szerintem ezt megérdemeltük közel 1 óra sorbanállás után. Fent pedig elég sok időt töltöttünk, hogy megfelelő mennyiségű képet és emléket készítsünk a "külső és belső" fényképezőinkkel. 

Notre Dame Székesegyház

A Notre Dame Párizs legismertebb gótikus temploma, alapkövét 1163-ban III. Sándor pápa fektette le. Quasimodo otthona hatalmas és lenyűgőző, de azt hiszem a reimsi katedrális vezeti nálam a gótikus templomok listáját, de a párizsi Notre Dame joggal nyeri el a második helyet. Szép idő volt aznap Párizsban, úgyhogy a székesegyház előtt is elidőztünk, hogy alaposan szemügyre tudjuk venni.

A templomot még különlegessé teszi, hogy a Szajna egyik szigetén fekszik, és található benne egy hatalmas orgona, melyet a világ egyik legnagyobb hangszereként tartanak számon.

Louvre Múzeum

Már régóta izgatta a fantáziámat a Louvre, egyrészt a hatalmas nemzeti múzeum, másrészt a piramis. A piramist egyre több filmben láttam mostanában, és egyre jobban szerettem volna megnézni. Szerencsére teljesült az egyik vágyam, és megnéztük a piramist, de a múzeumot majd Anyával fogjuk bejárni novemberben (remélem belefér majd a progiba). Készítettem kb. 20 képet fekve, önkioldóval, éjszakai módban, vaku nélkül, vakuval, szóval azt hiszem a fényképező funkciónak kb. 50%-át leteszteltem negyed óra alatt.:) De azért még van hova fejlődnöm...

Ezt pl. nem is én csináltam :)

A Louvre-ot már gyalog közelítettük meg a Notre Dame után, így eléggé besötétedett és későre is járt, úgyhogy hazafele vettük az irányt. Pont 10 óra volt és akkor kezdődött az Eiffel-torony "disco", ami azt jelenti, hogy pontban 22:00-kor elkezd csillogni az Eiffel-torony. Sajna messze voltunk és mire közelebb értünk, már vége lett, úgyhogy elhatároztuk, hogy másnap este visszajövünk és megnézzük még egyszer az Eiffel-tornyot kivilágítva is.

A szállodába elég fáradtan érkeztünk, nekem már e-mailt írni sem volt erőm(!), úgyhogy némi francia híradós duruzsolás után elnyomott az álom.

A történetet igyekszem mihamarabb folytatni, de most is becseréltem egy Skins epizódot ezért a post-ért, úgyhogy remélem örültök neki. :) Hogy kapjatok friss infót is, már suliba járok, vannak pajtásaim is, sőt már egy prezentáción is túl vagyok a DHL-ről és az 1990-es árazási problémáikról. A suli rendben van, bár a Corvinus szerintem szebb. És az első tárgyam: Global Marketing Management sem túl izgi, mert nem sok újat hallottam még az órán, de lehet hogy csak ekkora expert vagyok, hogy már a franciák sem tudnak nekem újat mondani.:)

Nah, most megyek, mert holnap ismét 7-kor csörög az órám és ma is csak 5 órát sikerült aludni, ami a nyári 11 órás átlag mellett elég gyérül hangzik.:)

Reims és a koli

Szeptember 9-én indultunk el Reimsbe, ahol tanulni fogok decemberig. A kollégiumi szobámat (koli) már hónapokkal ezelőtt lefoglaltam, kalandos procedúra keretében. Először azt kellett eldöntenem, hogy szeretnék-e kolit, aztán pedig azt, hogy a Reims-ben található két kollégiumot kínáló intézmény közül melyiket választom. Elolvastam az egyetemi beszámolókat, amiben többen is említették a CROUS-t, illetve ez volt az olcsóbb is, ezért a másik két Reims-be érkező magyar lánnyal megbeszéltük, hogy a CROUS-ban foglalunk magunknak szállást. A CROUS-on belül is kétféle opció közül lehetett választani: stúdiót vagy szobát lehetett kérni, bár azt nem garantálták előre, hogy szobát kap, aki szobát kért, de azért reménykedtem benne, hogy azt kapom, amit kértem. Így is lett, a Teilhard de Chardin nevű CROUS koliban kaptam egy szobát (az A épület 309-es szobáját), ami elég pici, főleg a fürdő, ami kb. 1,5 m2, de azért 3 hónapra teljesen megfelel. A koli elég új, úgy tűnik mintha még nem nagyon használta volta senki a bútoraimat, és tiszta is volt, amikor megérkeztem.

De ne szaladjunk ennyire előre a történetben, hiszen még csak ott tartottam, hogy elindultunk Reims-be. Strasbourgból időben kellett indulnunk, egyrészt a hotelből ki kellett költözni, másrészt pedig check-in időpontot kellett kérnem a kolitól, hogy várjon valaki, mikor megérkezem. Ezt is még otthon elintéztem, Delphine Varlet nevű hölgy a harmadik e-mailemet visszaigazolta, és elvileg szeptember 9-én 14:00 órakor várt engem. :) Hát nem így lett... Kicsit előbb érkeztünk, mint 2 óra, szóval először gondoltam még ebédel vagy valami dolga van, de aztán az angolul alig beszélő recepciós hölgy közölte velem, hogy ma nem dolgozik, úgyhogy ne is várjam. Úgyhogy a recepciós hölgy adta oda a papírokat, és megpróbáltunk kommunikálni. Amúgy ő nagyon kedves, mindig próbálkozik, csak néha belelendül franciául és csak a döbbent arcom állítja le valószínűleg. Úgyhogy kaptam egy köteg francia papírt, meg szerződést, hogy töltsem ki, néhány dolog szerencsére angolul volt benne, és remélhetőleg nem írtam alá semmi csúnya dolgot, mert ugye annyira nem tudom mi volt a francia részében, de hát reméljük a legjobbakat. Aznap még elintéztük a biztosítást, mert biztosítást kellett kötnöm a szobámra. De mire a biztosítóból visszaértünk a koliba, addigra már nem volt nyitva a koli recepciója, úgyhogy nem tudtam befizetni a lakbért, de a cuccaimat szerencsére fizetés nélkül is be tudtuk tenni a szobámba, így nem kellett megutaztatni Párizsba és vissza.

Íme néhány kép a már berendezett szobámról, hogy el tudjátok képzelni, hogy hol csücsülök per pill.

Ágy és asztal

Asztalom melletti polc

Hűtő és másik szekrény

Kilátás az ablakomból

Fürdőszoba (a képen nem látszik a zuhany)

Este még megnéztük Reims belvárosát, tettünk egy sétát a főutcán és természetesen megnéztük a híres katedrálist. A strasbourgi katedrális is nagyon tetszett, de azt hiszem a reimsi Notre Damme Katedrális még szebb. 

 

Fényfestés

A katedrális 800 éves, ezért fényfestéssel ünneplik ezt az évfordulót, és természetesen így kedveskednek a turistáknak. A képen láthatjátok, hogy körülbelül hogy néz ki, kiszínezik az épületet. Ezen a linken pedig találtok "prezentációt" vagy képet (a képre kell kattintani, hogy elinduljon), amin meg tudjátok nézni az egész teret és a katedrálist a fényfestés közben, a nyilakkal tudjátok mozgatni a képet.
http://www.cathedraledereims.fr/Presentation
Mi csak véletlenül vettük észre, hogy fényfestés van, mert bár sokan ültek a katedrális előtt nem tudtuk mi lesz, pedig én olvastam a neten, csak elfelejtettem. Megkerültük a katedrálist és még egy utolsó pillantást akartuk vetni rá, mielőtt visszaindulunk és akkor kezdődött. Megszólalt a klasszikus zene, ami pont passzolt a fényekhez, és elkezdődött a 20-25 perces fényfestés. :)
Amúgy a katedrális arról is híres, hogy évszázadokig itt koronázták a francia királyokat. 1991 óta az UNESCO Világörökség része.
Reims Franciaország Champagne-Ardenne tartományában fekszik, mely tartomány híres a pezsgőjéről, ahogy a nevéből is látszik. Több millió liter pezsgőt adnak el évente ebből a régióból a világ minden tájának. Már voltam pezsgőpincészetben a suli jóvoltából, amiről majd később mesélek.

Az indulás és Strasbourg

Végre rászántam magam az első bejegyzés megírására, bocsi, hogy ilyen sokáig tartott, de becsúszott egy kis sorozatnézés (Legújabb szerencsés a Skins, Blanci és Eni javaslatára). Na de visszatérve a témához, megérkeztem jól vagyok és egyelőre minden ok, ma lesz az első Welcome day, ahol megismerkedhetek az új csopitársaimmal, a sulival és adminisztráció is lesz a progiban.

Szeptember 8-án indultunk útnak, négyen Zalaegerszegről.

Ez a kép még otthon készült, elég sok cuccot hoztam, d ma reggel már gondban voltam a megfelelő felső kiválasztásánál:) (Cipőből remélem hoztam eleget ;) )

Első állomásunk Strasbourg volt, egy szép város a francia határnál. Igazából véletlenül került az útitervbe, mert kellett egy hely, ahol félúton pihennek a sofőrök, és először Németországban szerettünk volna aludni, de a magas árak miatt inkább Franciaország mellett döntöttünk. Szerencsére! Több, mint 900 km-t utaztunk otthonról, de nem tűnt hosszúnak, az erdélyi buszozás szerintem megterhelőbb volt (de azért az is megérte). Strasbourgba későn érkeztünk meg, de azért tettünk egy sétát a városban. Nekem személy szerint nagyon tetszett, olyan igazi francia város, kis üzletekkel, éttermekkel és régi épületekkel.

A katedrális

Sajnos sötét volt, így az én remegős kezemmel és jelenleg még gyengécske fotózási képességeimmel nem lettek olyan fantasztikus képek (de azért Anya fényképezője nagyon jó, köszi, Anya :)), de azért lett egy pár jó, és néhányat loptam Apáéktól is. :)

Ahogy már említettem, a város nagyon hangulatos, bájához hozzátartozik a katedrális, ami a Wikipédia szerint a 9. században épült. (OMG!) Mikor megláttuk, akkor mindenkiből egy nagy "Húúúúúú" tört elő, mert olyan hatalmas az épület, és persze csodaszép. Ilyen épületeknél mindig eszembe jut, hogy sok-sok évvel ezelőtt emberek százai dolgoztak rajta, kézzel faragtak, mindent beleadtak, hogy egy ilyen épület megszülethessen. Sajnos mivel késő volt, ezért nem tudtunk bemenni, de szerintem így is meg voltunk elégedve a látvánnyal.

Egy kicsit sétáltunk a Grand Ile-n (Nagy Sziget - Strasbourg óvárosa), ahol amúgy a katedrális és található, majd visszatértünk a szállodába, hogy kipihenjük ezt az eseménydús napot.

Másnap reggel indultunk Reims-be, amit majd a kövi postban mesélek el.

Sok puszi mindenkinek! Köszi a sok lájkot, és sms-t, igyekszem viszonozni egy izgi bloggal. :)

Dorka/Dodó/Dorkalínó/Bobó/Borcs/Dodi/Dondi/Dorcsi...