Brüsszel

Brüsszelbe is vonattal mentünk tovább, és teljesen meg voltunk lepődve, hogy több mint egy óra késéssel indultunk Luxembourgból. Ebben a "nyugati világban" még nem tapasztaltunk ilyet, hogy valami nem flottul ment volna (leszámítva a reimsi buszsztrájkokat). A késés miatt később értünk a hotelbe is, de szerencsére nem volt belőle gond. 

Másnap reggel megpróbáltunk korán kelni, de azt hiszem 10 előtt nem sikerült felkelni, de legalább kipihentünk magunkat. A belváros elég közel volt a szállásunkhoz, ezért általában sétáltunk. Először a Főtérre (Grande-Place/Grote Markt) indultunk, és meglepetten tapasztaltuk, hogy minden utcanév mindkét hivatalos nyelven, hollandul és franciául is, ki van írva. 

Városháza

Készítettem egy videót a tér közepéről, amin látszik, a Városháza, és az azt körülvevő céhek épületei. A sörfőzők céhének épületében voltunk is, ma már Sörmúzeumként működik. A tér elég szép, de azért nem tetszett annyira, mert minden épület barna, és azt hiszem egy kis renoválás után szebbek lennének. Azt vártam, hogyha egy tér az UNESCO világörökségének része, akkor majd lélegzetelállító látványban lesz részem, de nem így lett.

Brüsszelben amúgy csalódtam, de lehet hogy csak azért, mert nagyon sokat vártam tőle, szép-szép, de nem tervezem, hogy odaköltözöm.

Ezután átsétáltunk Brüsszel egyik jelképéhez, a Manneken Pis-hez, ami egy pisilő fiúcskát ábrázoló 60 cm-es szobor. Vicces volt, ahogy a sok ázsiai turista ott tolongott a szobor körül, mindenki akart egy képet csinálni. Ezt sem annyira értettem, hogy miért egy pisilő fiú Brüsszel jelképe, de hát ez van. Azért én is csináltam egy képet. 

Vanessa barátnőjétől kaptuk az infót, hogy nagyon fincsi a waffel ezen a környéken, úgyhogy nem hagyhattuk ki az alkalmat. A waffel szintén híres belga finomság, én epres-nutellásat kértem, és tényleg fincsi volt. Legközelebb csak eperrel kérem majd, ha arra járok, de magában is finom, ha valaki nem akar túl édeset enni.

Ezek után kicsit sétáltunk még a környéken, megnéztük a szuvenírboltok kínálatát, ahol természetesen mindent lehet kapni. Volt Manneken Pis-es bornyitó, hűtőmágnesek tömkelege (nekem is sikerült találnom egy I Y Belgian Chocolate-eset), sörök, képeslapok, táskák és még esernyők is.

Délután visszamentünk a Sörmúzeumba, ahol egy videót vetítettek a sörkészítésről, fogyasztási szokásokról és volt benne pár sörreklám és Brüsszel promó is. A film után meg lehetett nézni néhány eszközt, amit a sörgyártáshoz használnak és egy pohár sört is kaptunk. Kétféle közül lehetett választani: barna és piros sör. A pirosat már ismertem, úgyhogy olyat kértem, cseresznyés ízesítésű, azért szoktam ilyet kérni, ha sörözünk, mert olyasmi íze van, mint a cseresznyés gyerekpezsgőnek, az meg ugye fincsi, nem olyan keserű, mint egy rendes sör.

Hazafelé útba ejtettünk egy parkot, és az Igazságügyi Palotát (Palais de Justice) is, de a palotát éppen felújítják, úgyhogy nem tudtam róla szép képeket csinálni.

Másnap metrójegyet váltottunk, és elindultunk az Atomiumhoz, ami a Heysel parkban található és az 1958 világkiállításra készült. Ahogy a neve is mutatja, egy atom felnagyított mása, 9 gömbből áll és nekem nagyon tetszett. Így ha valaki megkérdezi, hogy tetszett Brüsszel, válaszom: annyira nem, de az Atomium nagyon bejött. Szépen sütött a nap, úgyhogy mindenféle beállításban csináltam képeket.

Ezután következett egy furi templom. A neten kinéztem pár templomot, amit érdemes lesz majd megnézni, többek között a Szent Szív Nemzeti Székesegyházat vagy másik nevén Koekelberg bazilikát is, ami a világ 5. legnagyobb temploma. (A facebook-on sikeresnek ítélt képet amúgy a bazilika előtti parkban csináltam, de azért ide is felrakom, ha valaki lemaradt volna róla.) Visszatérve a bazilikához, azért volt furcsa, mert kívülről még nem is volt vele bajom, de belül úgy nézett ki, mint egy múzeum, vagy egy könyvtár, nem voltak freskók a falon, nem voltak nagyon szobrok sem, vagy aranyozott oltár, szóval semmi olyasmi, mint amit az ember egy templomban látni szokott. Úgyhogy tanulság, nem a méret a lényeg! 

Az EU-s negyedben is jártunk, voltunk például az Európai Bizottság épületénél is és elsétáltunk valamilyen jogi és mezőgazdasági EU-s intézmény előtt is. Ez a negyed azért tetszett, mert modern, szép, magas, sok üvegfelülettel rendelkező épületek sorakoznak egymás mellett. 

Este pedig moziba mentünk, Taylor Lautner új filmjét, az Abduction-t néztük meg. Bevallom őszintén, azért szavaztam erre a filmre, mikor kiválasztottuk a filmet, mert bár nem sokat vártam tőle, de gondoltam, hogy cuki fiú, kis akció, kis romantika, jól fog esni az egész napos városnézés után. De kellemesen csalódtam, nagyon tetszett, helyenként annyira izgalmas volt, hogy még a nachos ropogtatásról is megfeledkeztem és szurkoltam a főhősöknek. Régen láttam ilyen jó filmet; meg moziban is utoljára nyáron voltunk, úgyhogy jól esett már egy kis mozizás, még úgy is, hogy aranyáron mérték a jegyeket és a nasikat is.

Utolsó napra maradt még a Királyi Palota és a vele szemben található park (Park de Bruxelles). A palota szép, bár a királyi család már nem itt él, de azért látszik, hogy mégis egy királyi családnak készült az épület. A parkban is jól elvoltunk, ücsörögtünk, beszélgettünk, csodáltuk a sárguló faleveleket.

A brüsszeli kirándulást egy ebéddel zártuk, ráadásul nem is akármilyen ebéddel, Kata szülinapját ünnepeltük. Találtunk egy kellemes kis éttermet, és nagyon finomat ettünk. Én hallevest, fél steaket és fél adag kagylót (Korival feleztünk, hogy mindent megkóstolhassunk), és csokihabot ettem. A kagyló belga specialitás és isteni volt.

Visszaolvasva a postot, kicsit keserédesre sikerült, azért nem volt olyan rossz, nem akarom senki kedvét elvenni Brüsszeltől. Jól éreztem magam, de főleg a társaság miatt. De azért hálás vagyok, hogy eljuthattam Brüsszelbe, legalább egyszer látni kell.